“Huszonegy éve ilyen az életem. Mindhárom gyermekünk futballozik, én is a sportból jöttem, régen kézilabdáztam. Mindig szerettem a focit, tudok mindent, ami kapcsolódik hozzá. Ott vagyok az edzéseiken, a mérkőzéseiken, még mínusz húsz fokban is szurkolok nekik, de ha jut rá szabad időm, Palcsi utánpótláscsapatának a meccseire is elmegyek” – éreztette Dárdai Pálné már a blikk.hu-interjú elején, hogy a sport iránti elhivatottság nélkül nem lehet élni a családjukban.
Azt is elmondta, hogy nem érdeklik a szurkolói üzenetek, mert a sorsáról a férje dönt, akinek a válogatottnál elvégzett munkájáról annyit jegyzett meg, ugyanúgy tette a dolgát mint a Herthánál, ezért nem is érte meglepetés. Ott is az a munkamódszere, hogy előre meghatározza kitől, mit kér, és ha azt megteszik, akkor mi várható. Amit ott eltervezett, az meg is történt, és ugyanez volt most, a válogatottnál is.
A kapitánykérdésről viszont semmit nem tud. “Eldöntik az érdekeltek, mi legyen a folytatás. Ha a jó isten segít, akkor talán létrejön egy olyan megoldás, ami mindenkinek jó lehet”.
