Hogy mire alapozom e kijelentést? Pont Dárdai Pál személyiségére. Ennyire tervszerűen, felépítetten dolgozó, nem utolsósorban mindig őszinte kapitánya rég nem volt a magyar labdarúgásnak, így abban is biztos vagyok, az elmúlt két hónap sikerei ellenére a döntés már rég megszületett. Még szeptemberben.
Dárdai Pál minden bizonnyal visszadobja a labdát
Fotó: MTI
Menjünk sorjában. A szövetségi kapitány az egyenes beszéd híve. A bemutatkozó sajtótájékoztatóján leszögezte, neki van munkahelye, karrierterve, így a felkérést négy mérkőzésre és ingyen vállalja. Nem többre. A beígért 5-7 pontból a jobbik verziót sikerült teljesítenie, így ahogy gyűltek a pontok, úgy helyezte rá a nyomást a játékos, a médiamunkás, a szurkoló is. Nyilván mindez legyezgeti az önérzetét és persze, jó lenne, ha folytatná, de …
Dárdaitól az elmúlt két hónapban nem hallottunk erre utalást. Az MLSZ elnökétől, Csányi Sándortól sem.
Édesapja egyértelműen leszögezte, Palinak még tanulnia kell, akkor dönt jól, ha marad Berlinben. Hétfőn munkáltatója sem hagyott sok kérdőjelet, amikor a Hertha Berlin sportigazgatója a Kickernek úgy nyilatkozott: “Nyilvánvaló, hogy a sikerek után a szövetség nyomást gyakorol rá, de ő maga sem hagyott kételyt az első pillanattól kezdve azt illetően, hogy a magyarországi missziója kedden véget ér. Ebben a tekintetben nem változott semmi. Nem hosszabbodik meg Dárdai Pál kapitányi időszaka, ez nem kétséges.”
Maga az érintett kedden a Nemzeti Sport kérdésére annyit mondott: “Mérlegelnem kell az emberi és sportemberi oldalt is, hogy lehetőleg semmi se sérüljön.”
Gondolhatnánk ilyen megoldás nincs. De egyetlen esetben mégis van, ha tartja magát az előre megfogalmazott vállalásához. Itthon ezzel senkinek sem tud sérülést okozni, hiszen így vállalta. Ha maradna, Berlinben sok mindent felrúgna és sok mindenkinek okozna csalódást. Mi több hitelét, szavát vesztené. Márpedig egy őszinte ember esetében az mindennél többet ér.
