Ha feltesszük magunknak a kérdést, melyik jelenkori magyar focista „ér annyit” pályafutása, karaktere, eredményei és ismertsége alapján, hogy könyv szülessen róla, tulajdonképpen tényleg Torghelle Sándor az egyik, akit említhetnénk. S olyan nagyon nincs is más, akivel meg lehetne tölteni, mondjuk 260 oldalt. Talán Gera Zoltán, esetleg Lisztes Krisztián, s majd egyszer Dzsudzsák Balázs ütheti meg ezt a szintet.
Ahogyan Torghelle a könyvében jelzi, az, hogy szinte folyamatosan szidják a lelátóról, rendre virtuális és nyílt színi szurkálódásoknak van kitéve, s közben azért még mindig lövöldözi a gólokat, nem lehet véletlen. Azt mondja, akkor lesz baj, ha elmaradnak a lelátói rigmusok: az majd azt jelenti, hogy már nem úgy mennek a dolgok, mint addig, és valamit rosszul csinál. (Mi egészítjük ki: tényleg kihozta magából, tehetségéből a maximumot az elmúlt években, ez pedig a mai magyar fociban önmagában megsüvegelendő tény.)
Torghelle most az MTK-ban játszik, remekül érzi magát
Fotó: MTI
Már a könyv nyár eleji bemutatóján érezni lehetett, Sanyi örül neki, szívesen írt (mondta tollba Somogyi Zsolt szerkesztőnek) magáról, és bizony tanulságos és érdekes sztorik is felvillannak az Ulpius-ház által menedzselt könyvben.
„A futball mindenkinek azt adja, amit megérdemel” – idézte a többi közt Huszti Szabolcsnak is tulajdonított mondást a könyv vége felé Torghelle, és ezzel a tétellel ő maga is egyetért. Mellesleg Huszti ezt azután ejtette el, miután Várhidi Péter alatt kegyvesztett lett a válogatottnál, majd aztán akkor igazolta le a Zenit, amikor a mágnestáblák mestere a női válogatott élére került.
Sanyi tudja, hogy sokan nem szeretik, legfőképpen a Fradi drukkerei, ennek pedig oka van, a könyv ezzel nyit: egy 2004-es sztorival, amikor az MTK játékosaként összerúgta a port az őt leköpő Lipcsei Péterrel. „Ne ugass nekem te lófejű” – mondta ekkor Sanyi, akit – mint később kiderül – háromszor is hívott karrierje során a Fradi, egy alkalommal Szeiler József egy autóban tárgyalt vele, máskor meg Garami József győzködte panellakásában… Miután azt is hozzátette: „nem tisztelek senkit”, napokig kapott fenyegető üzeneteket, elismerte, nem volt szerencsés kihagyni, hogy a „pályán” gondolja ezt így.
Torghelle Sándor, akinek a vezetékneve olasz eredetű (Torcelle nevű ükapja onnan származik), és aki szereti a „h”-t is megnyújtani a nevében, többször is visszatér a könyvben arra, honnan indult. Pestszentlőrincről, a Darányi Ignác utcából, egy egyáltalán nem gazdag családból. Nagyapja jó focista volt, édesapja (kettejükre gondolt egyébként mindig a válogatott meccsek előtt, babonája nincs) és édesanyja pedig mindenben támogatta őt.
Egy idő után ez megfordult, mikor 15 éves korában felhívta egy menedzser, hogy 1,5 millió forintért szívesen foglalkozna vele, a pénz nagy részét rögtön hazaadta, csak töredékét tartotta meg. Szóval nem felejtette el, honnan indult, pályafutása mérföldkövein ez rendre eszébe jutott, mint ahogy emberi kapcsolatainak kezelésében is.
Videó – az a bizonyos német-magyar (0-2):
Mentalitása, küzdeni akarása, brusztolása is örök téma, ez is végigkísérte pályáját. Az első felnőtt Honvéd-edzésén azonnal megrúgta Medgyesi Lászlót, aki aztán kis f..szkalapnak nevezte. Később is voltak afférjai, de több edzője (például Paulo Sousa) épp ezt a mentalitást hiányolta a csapat többi tagjától.
Az alábbiakban összegyűjtöttük a könyv pár érdekességét. Sousától Egerváriig, Szabicstól Juhászig. A könyv olvasmányos, különösen annak, aki követi a magyar labdarúgás eseményeit.
Bár olykor Sanyi talán feleslegesen hasonlítja össze a nyugati szemléletet a magyarral (ez az élet más területén sem mindig mutat mesés hasonlóságot), így egy kicsit gőgösnek tűnhet, összességében hiteles és őszinte könyvvel jelentkezett.
Sanyi, Sanyi, Sanyiiiiii:
Akiket nem zárt a szívébe Sanyi:
Egy Honvéd-drukker, aki az egyik meccs után lement az öltözőbe és kiosztotta a játékosokat, őt pedig megpofozta. Szerinte sok mindent tehet egy drukker, de túlzásokba azért nem kell esni.
Kovács Attila – a Honvéd (és az MLSZ) egykori elnöke, aki nem írta alá Sanyi új szerződését, pedig ő maradt volna a Honvédban azután is, hogy a klub kiesett az NB I.-ből – ezután igazolt az MTK-hoz.
A magyar drukkereket egyetlen mérkőzés előtt: „Szarul esett” – írta Sanyi annak kapcsán, hogy a brazilok edzését 25 ezren nézték meg a Népstadionban, az övékére meg azt követően nagyjából 38-an voltak kíváncsiak.
Várhidi Péter, aki Bozsik Péter menesztése után (a Málta elleni, Sanyinak is fájó vereség után ez várható lépés volt) lett kapitány. Kanada ellen még behívta a keretbe, de csak 10 percet játszott. Később egyszer sem érkezett a meghívó. Nemrég a Sport TV adásában Várhidi és Sanyi egyszerre voltak vendégek. Előbbi elejtette: „amikor együtt dolgoztunk a válogatottban”, mire Torghelle nem bírta kihagyni „az nem volt olyan sok idő, tíz perc”.
MLSZ-illetékesek: Huszti Szabolcsot felköszöntötték 25. válogatottsága alkalmából. Aznap ünnepelte ugyanezt Torghelle, de őt elfelejtették.
Farkas II Balázs, aki Várhidi kapitánykodása idején került a fiatal válogatottba. Az egykori Dinamo Kijev-légiós egy rossz passz után így szólt Sanyihoz: „Hova adod b.zd meg, figyelj már oda!” Ezen érthetően fennakadt Torghelle, nem tudta hová tenni a hirtelen megváltozott arányokat.
Hajnal Tamás, aki már Erwin Koeman kapitánykodása idején egy passz után nehezményezte, hogy Sanyi nem tudta játékban tartani a labdát. Mikor érdeklődött, miért pécézte ki magának a középpályás, utóbbi ennyit válaszolt: „Mert nem vagy profi.”
Gera Zoltán, akivel eleinte szeretett együtt játszani, de miután a Dánia elleni meccs előtt elhagyta a válogatottat, csalódott benne. Azután pedig különösen, hogy a szóbeszéd szerint Egervári megválasztása után Gera egyik feltétele az volt a válogatotthoz való visszatérésének, hogy Torghelle nem lehet ott a keretben.
Egervári Sándor, akitől elvárta volna, hogy „legalább egy kib..szott telefonhívással” jelentkezett volna a kapitány a 2010-es megválasztásakor, ha már korábban ő csábította anno az MTK-hoz.
Vladan Cukic, aki sokszor aprította az NB I.-ben, be is szólogattak egymásnak. Egyszer „meghívta” a szerbet a Menza nevű étterembe, hogy „megbeszéljék a konfliktust”, de a légiós nem ment el. Nem úgy pár nappal később, de mikor Cukic jópofizni kezdett, Sanyi egyszerűen otthagyta.
José Gomes, aki nem volt következetes a Videotonban. Sanyinak nagyon fájt, hogy a késésekkel is jelentkező Zé Luist favorizálja a portugál, neki pedig esélyt sem ad, és erre semmiféle indoklást nem kap.
Akit a szívébe zárt Sanyi:
Longa Ferenc, a Honvéd egyik utánpótlásedzője. Ő foglalkozott először vele, miután negyedikes korában elment a klub nyári táborába – ekkor indult karriere.
Czvitkovics Péter, aki 2003-ban lett csapattársa az MTK-ban. Nagyon jó barátok, sokat plázáztak, Sanyi szerint olvassa a játékot, nagy edző lehetne belőle.
Lothar Matthaus, aki 2004-ben behívta a nagyválogatottba. Az örmények ellen mutatkozott be a nemzeti csapatban. Kedvelte a németben, hogy felnőttként kezelte a játékosokat. A Real Madrid elleni barátságos meccs után együtt sörözött a válogatott pár tagja, megérkezett a német kapitány, aki nem szúrta le őket, sőt, Kerekes Zsombornak még oda is szólt: „Tudom, hogy cigizel, gyújts rá nyugodtan. Profik vagytok, ebben nem szólok bele”.
Horti Gábor, a Sportklub kommentátora, aki a Mönchengladbachnak szerzett fejesgólja után eksztázisban tört ki, és Air Sanyinak nevezte el.
Szabics Imre, aki az utánpótlás-válogatott után Augsburgban volt csapattársa és Juhász Roland, akivel szintén játszott együtt az MTK-ban, majd a Videotonban. Jó barátok, senki sem gondolta volna, hogy először Sanyinak születik gyermeke. Később követték a haverok és a kislányok (Evelin, Lili és Jázmin) is jól kijönnek egymással a találkozók alatt.
Paulo Sousa, aki lenyűgözte mentalitásával, szemléletével, profizmusával. Nagyon szeretett együtt dolgozni vele, még akkor is, ha nem játszott sokat a Vidiben.
További érdekességek Sanyiról:
Szakadt csukák – Mivel nem volt eleresztve a család, más kamaszok pedig igen, Sanyi rendszeresen gyűjtötte össze a kidobott edzőcipőket, focicsukákat, amiket aztán megragasztott és használt egy ideig. Nem számított, ha kisebb volt a méret, emiatt viszont deformálódtak lábujjai.
Elmaradt edzés – kamaszkorában egy alkalommal elment asztalos édesapjának segíteni egy melóban, de mivel nem jelent meg az edzésen, kitették a csapatból.
Nem kispályázott – vagyis igen, fiatalként esténként pénzdíjas kispályás tornákra járt titokban, amivel pénzt keresett.
Az a pornóújság – az utánpótlás-válogatott egyik túráján a benzinkúton csak Sanyi merte levenni a pornómagazint a polcról, be is vallotta, mikor lefülelték a srácokat. Egy percet sem játszott a tornán.
Majdnem Szpartak – már szinte mindenben megegyeztek a Szpartak Moszkvával 2003-ban, de Sanyi az utolsó pillanatban azt mondta, marad szeretett városában, Budapesten.
A spanyolok elleni U-meccs – Szabics Imre helyére küldte be Róth Antal, azonnal piros lapot kapott, így hamarabb ért az öltözőbe, mint későbbi augsburgi csapattársa. Mellesleg erre a meccsre menedzsere, Vörösbaranyi József külföldi megfigyelőket hívott miatta.
A német-meccs – Sanyi bevallja, hogy teljesen megváltozott az élete a két, Kahnnak lőtt gólja után. „Ott van a labda, szedd ki b… meg” – nagyjából ezt mondta a német kapusnak, akit egyébként nem kedvelt valamiért. Torghelle nem szégyelli, hogy olykor beszól valakinek, „ez is én vagyok” – írja. Sokszor visszanézi ezt a meccset, ha rossz kedve van. A meccs után egyébként egy kaszinóba mentek a válogatott néhány tagjával. Egy kínai játékosnak drukkoltak a rulettasztalnál, aki 1000 euróval jutalmazta meg őket ezért – el is játszották Sanyiék, hamar. A meccs után Bockor Gábor a Bumerángban felhívta a Bremen, a Bayern és a Stuttgart vezetőségét, hogy eladja nekik Sanyit. „Lehet, hogy abból az egy meccsből élek azóta is, és nem is olyan rosszul” – válaszolja azoknak Torghelle, akik folyamatosan ezzel a két góllal azonosítják.
Várszegi Gábor – soha nem találkozott ilyen üzletemberrel Sanyi, szerinte neki nem lehetett nemet mondani. Az MTK tulajdonosa elérte, hogy megváltoztassák a szerződését a német meccs után, így kaphattak érte többet, mint a szerződésben leírt 500 ezer euró. Végül 1 millió 100-ért vitte el a Crystal Palace (hívta a Roda, ahová Várszegi különgépével mentek ki és Bölöni is a Rennes-be).
Arányok – kezdetben csak magyar telefonkártyája volt Angliában, az első telefonszámlája 380 ezer forint lett. Egy havi angliai béréből vett egy 5-ös BMW-t.
Figyelemreméltó adalék – Torghelle szerint bevett gyakorlat, hogy a fiatal magyar focisták sérültet jelentenek 2-3 hétre. Olykor jól jön a henyélés… (Mi tesszük hozzá: ezért is tartunk itt…)
Kalandozás – Andy Johnson mellett nem tudott érvényesülni a Palace-ban, ezután a Panathinaikoszba szerződött, Athénban Rivaldo volt a szomszédja. A Bremen elleni BL-meccsen gólpasszt adott és 11-est harcolt ki, de a 60. percben lecserélték, csakúgy, mint a Barcelona ellen. Ez nem tetszett neki, éreztette is lefelé menet. Malesani edzőtől a sajtótájékoztatón azt kérdezték, mi nem tetszett neki a 0-0-ra végződő meccsen. A válasz: Torghelle viselkedése. Ment tovább a PAOK-ba, ahol egy évig egyetlen fillért nem kapott, a fizetést 3 év múlva kapta csak meg. Akkor már a Jéna játékosa volt.
Betty – párját karrierje első fellángolása idején ismerte meg (előtte nem volt állandó barátnője) egy „hosszú ostrom” után, azóta is együtt vannak. Miután két gólt lőtt a németeknek, későbbi apósa azt mondta neki: „Jól van fiam, most már itt aludhatsz nálunk”. Lányuk, Evelin jénai korszakában született meg. Aznap meccset játszottak, nem akarták hazaengedni. Kiállították a meccsen (véletlenül?), este 11-kor már az Uzsoki-kórházban volt kislánya mellett.
Re-Honvéd – Miután elhagyta a Düsseldorfot, a Honvédba igazolt, igaz, George F. Hemingway eleinte csak annyit mondott: „nem kell ő ide, nem ismerem”. Végül a minimálbérért, plusz a meccsprémiumért hazatért a Honvédhoz. Később Hemingway havi 6 ezer eurót kínált neki. Nem írta alá a szerződést, helyette a Videotonhoz igazolt, ahol a hírekkel ellentétben nem keresett havi 7 és fél milliót.
MTK – szeret itt focizni, boldog, kiegyensúlyozott, és örül, hogy a fiatalok megfogadják tanácsait.
