Mondják, a Fradi edzője Thomas Doll nem bízik a magyar futballistákban, ezért bírálja a színvonalat és csak külföldről igazol. Persze, magunk is eleget írtunk a honi utánpótlásképzés minőségéről, no és az eredmények is azt mutatják, e téren nem állunk valami jól. De!
Elődje Ricardo Moniz is így gondolkodott, akkora volt a jövés-menés a zöldeknél, hogy csak na. A holland edzőnek meg lehet köszönni a sok tucatlégiós mellett Besicet, Jennert és Leonardót. Ők hárman legalább kiemelkedtek a honi pontvadászatból.
A német edző pénzügyi, szakmai, fegyelmi vagy éppen személyes okok miatt felszámolta a Moniz vonalat, és hozta helyettük a sajátját. Jött bizonyos Emir Dilaver (osztrák, Austria Wien), Tomislav Havojic (horvát, NK Istra 1961 Pula), Stjepan Kukuruzovic (svájci-horvát, FC Zürich), Benjamin Lauth (német, 1860 München), Michal Nalepa (lengyel, Wisla Kraków).
Meg is kapták a bizalmat. A máltaiak elleni szenvedős továbbjutás, a Rijeka elleni kiesés és a vasárnapi győztes bajnoki nyitány (3-1) alkalmával is ott voltak többnyire a kezdőben.
A baj az, hogy mi – a nézők – nem láttuk őket. Öt meccs alatt olyan halovány, átlagos produkciót nyújtott mindegyik, hogy tiszelettel kérdezzük: mitől jobb az a játékos a magyarnál, aki nem fér be a lengyel, a svájci, az osztrák, a horvát csapatába? A felsorolt öt meccsen látott a teljesítményhez miért kell külföldről játékost hozni?
