A félidőben mindkét esetben a vendég csapat már 5-0-ra vezetett, majd újabb két találatot követően magyar oldalról Illés Béla a 89. percben, míg brazilról Oscar a 90.-ben szépített.
A magyarok az Üllői úton lejátszott meccsen a 10. percig kaptak hármat, a brazilok a a 23. és a 29. közt négyet.
Vajon mi játszódhat le ilyenkor a péppé vert csapat játékosainak fejében? Erre voltunk kíváncsiak, amikor Halmai Gábort tárcsáztuk. Az 57-szeres válogatott labdarúgó részese volt mindkét találkozónak. 17 éve játékosként, kedd este az M1 szakértőjeként.
“Arra emlékszem, hogy a meccs előtt Tatán edzőtáboroztunk. Hatalmas volt a felhajtás, még a CNN stábja is megérkezett, forgatott a mérkőzés előtt. Puskással kezdték a filmet, mert arra fűzték fel a történetet, hogy újra magasra ívelhet a magyar labdarúgás, ha kijutunk az 1998-as világbajnokságra. Óriási volt velünk szemben az elvárás” – kezdte a visszaemlékezést a kiváló középpályás.
“Aztán, hogy a mérkőzésen mi történt? Arra még emlékszem, hogy a 3. percben Brnovic szerencsés mozdulattal átemelte a labdát Sáfár Szabolcs felett. És bár pályafutásom szinte valamennyi meccsét fejből fújom, eztán nem sokra emlékszem. Mintha egy bokszoló kiütött volna. Össze vissza rohangáltam, bármilyen furcsán hangzik érzelmek nélkül. Teljes black out. Olyan voltam, mintha kívülről figyeltem volna maga, láttam az összes hibát, mégsem tudtam cselekedni, tenni ellene. A meccs után egy hétig teljesen kiürültem. Mint egy alvajáró úgy közlekedtem. Látszólag ott voltam, de a fejem, valahol máshol járt. A meccs közben a brazil játékosok arcán épp ezt a tanácstalansággal járó érzelemmentességet, értetlenséget láttam” – monta még mindig érezhető keserűséggel a hangjában Halmai Gábor.
A sportpszichológia “rajtapátia” néven ismeri azt a “flegma” állapotot, ami a fent nevezett tüneteket produkálja. Kiválthatja a túlzott elvárás, de a verseny, mérkőzés közbeni nem várt sokkhatás is. Épp, mint a fenti két esetben.
