Ha azt mondom, hogy Ukrajna-Svájc, akkor pár ember biztosan a fejéhez kap, jajongani kezdenek, mások befogják a fülüket, hogy ne mondjam ki még egyszer, mint a Gyalog-galoppban a lovagok, kik az mondták, hogy “ni”. A Németország-Algéria találkozó pont ilyen szitokszóvá fog válni, és nem, nem a hősies/önfeláldozó/emelt fővel kieső (kedvenc rész aláhúzandó) Algéria miatt (érdekes, hogy Gullit szerint remek volt a meccs).
Az a leblokkolás, amikor korábban írtam, megint előjött, és súlyosbodott egy nagyon szervezett algériai védekezéssel, és a németek sem akarták lerohanni Algériát. Ment a labdázgatás, passzolgatás, néha volt egy-egy Kroos lövés, Müller szétdolgozta a valagát a középpálya helyett (buzgóságában még egy szabadrúgásnál is elcsúszott), Götze nem csinált semmit, és a nap poénja, hogy Neuer állandóan kiszaladgált a kapuból, egyszer még cselezett is, hadd legyen egy rendes német drukkernek szívbaja. René Higuita ugye.
Volt persze néhány algériai támadás is, hogy szó essék erről is, de hogy miért nem volt 10000%-os ziccer nagyon sokáig, azért volt, mert mindkét csapat ráment a biztonsági játékra. A németek passzolgattak, keresték a rést, mint a kézilabdások, az algériai támadásoknál meg gyakran 2-3 ember futott fel. Kínomban lassan sírni volt kedvem.
Amikor a Nagy Ember, Klose elkezdett melegíteni, talán Jogi Löw is érezte, hogy baj lehet, még a végén az lesz, mint ’82-ben (holott akkor tényleg csak Klose, és Weidenfeller volt életben, ahogy Gundi mondta), erre Schürrle – ha engem kérdeztek, hatalmas szerencsével – ért bele a labdába, és gól. 90 percen át ezért imádkoztam, hogy ne kelljen éjszakáznom, és sajnos aranylabda-szabály sem él már, pedig de jólesett volna most.
A leges-legvégén akadt egy német gól, de az már tényleg annyira paródiája volt a spanyolos tiki-takának, hogy Gundi is meglehetősen fáradt hangon jelentette be, hogy 2-0, Özil végre nem csavarodott rá túlzottan a labdára, ehelyett akkor is passzolt, amikor már a grundon hangosan üvöltötték volna nyomdafestéket nem tűrő szavakkal, hogy lőjön. És hogy a végére is maradjon valami, a remekül szuperáló német védelem addigra már teljesen leeresztett, és Djabou módosította 2-1-re az eredményt.
Hát ez a meccs nem lett olyan, mint a ’82-es NSZK-Algéria. A következő körben jön a francia-német, és nagyon remélem, hogy ez nem olyan lesz, mint a ’82-es NSZK-Franciaország. Végülis Neuer nem karatézik.
