Dél-Koreával lehetne a legkönnyebb dolgunk, hiszen egy, a focinál sokkal izgalmasabb és látványosabb sport miatt másfél hetet töltöttünk ott nem is olyan rég. Közmondások viszont nem ragadtak ránk, csak az, hogy illetlen nyilvánosan zsebkendőbe orrot fújni, lehet viszont harákolni és egyéb itthon gusztustalannak számító folyamatokat. Egyetek sok kimcsit, ha ott jártok, és óvakodjatok a kumisztól!
Ami pedig a bölcsességet illeti: 오늘 걷지 않으면 내일은 뛰어야 한다 (kiejtés: O-neul keod-ji aneu-myeon nae-ileun ddui-eoya han-da) magyarul ez valahogy úgy szólna, hogy ha nem sétálsz ma, holnap futnod kell. De általában úgy szoktuk mondani, hogy amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra.
Zene terén nem volt nehéz ellenállnunk a kísértésnek, hogy PSY két milliárd kattintás felett járó muzikális környezetszennyezését ajánljuk a figyelmetekbe. Aki ismeri, annak már úgyis mindegy, aki még nem, örüljön neki. Így viszont Kim Kwang-Seok, egy sokkal melankolikusabb figura dalol nekünk, aki József Attila-i korban végzett önmagával 1996-ban. Halála körül egyébként sok megválaszolatlan kérdés maradt, sokak szerint felesége ölte meg. A koreaiak azóta se felejtik, pár éve még szobrot is állítottak neki. Keserédes számával búcsúzunk kieső koreaiaktól.
Utoljára hagytuk a tornán ezúttal is csalódást keltő oroszokat. Egy, a focihoz passzoló jókívánsággal zárnánk a kulturális kalandozást: НИ ПУХА, НИ ПЕРА! Ez szó szerint magyarul se tollat, se pelyhet! Így se hangzik sokkal értelmesebbnek, szóval eláruljuk, hogy ez a kéz- és lábtörést orosz változata.
Nem először mutatunk be szigetes fellépőt minisorozatunkban. Utolsó ajánlatunk, a Leningrad is járt már többször a budapesti fesztiválon, és csapott rájuk jellemzően őrült nagy bulikat. Sőt, ők idén is jönnek, szóval aki nem hisz nekünk, utánajárhat.
