Azt mondta nekem valaki kedd este a brazil meccset nézve, hogy ez a Scolari egy ellenszenves ember, egy amolyan bunkó macsó, biztosan veri az asszonyt és a gyermekeket, és akkor eszembe jutott valami, amit már réges-régen elfelejtettem.
2005 júliusában, pár nappal a kubai forradalom ünnepe előtt, tehát körülbelül július 22-én történhetett. Mindezt csak azért fontos mondanom, hogy később bizonyítani tudjam, ha netán valaki megkérdezi Scolarit, hogy igaz-e, amit ez a magyar firkász állít. Szóval a havannai Hotel Nacional de Cuba koncerttermében voltam egy Buena Vista Social Club koncerten, és a szomszéd asztalnál ott ült ez a férfi, akinek nem jutott eszembe a neve, aztán meg eszembe jutott a neve, mondtam is az útitársaimnak, hogy ott ül a Carlos Alberto Parreira, de éreztem, hogy valami nem stimmel.
Fotó: Europress Fotóügynökség
Carlos Alberto Parreira egyébként végtelenül kedves, jó kedélyű embernek mutatkozott, aki nagy lapáttenyerét a felesége aranygyűrűjén pihentette az asztalon. Rózsaszín galléros pólóban volt és fehér rövidnadrágban és élvezettel fogyasztotta a mojitót.
Nem mentem oda hozzá, nem vagyok az a típus, de aztán mások is kiszúrták, és akkor egy olasz fiú odalépett és megkérdezte, hogy senor Scolari, szabad-e egy fotóra és akkor Parreira felállt és fotózkodott és még vagy háromszor megismételte ugyanezt az olasz fiú barátaival.
Igazi úriember volt. Macsónak macsó, de úriember. Sajnálom, hogy nem nyeri meg a vébét.
Csak ennyit akartam mesélni.
