A két évvel ezelőtti Európa-bajnokságról az egyik legdrámaibb és legkedvesebb élményünk nem is a pályához kötődik, hanem a lelátóhoz. Szerintünk sokan vannak még így ezzel: felemelő, igazi lúdbőrös érzés volt hallgatni, ahogy az ír szurkolók énekelnek a csapatuknak az utolsó csoportmérkőzés végén. Olyan elemi erővel, mintha épp most vágták volna be a játékosok a sokadik góljukat. Pedig épp ellenkezőleg az írek 4-0-ra „égtek” éppen a spanyolokkal szemben, ezzel az eredménnyel búcsúztak is a viadaltól.
A szurkolók azonban úgy látták, hogy már önmagában az is bravúr, hogy kint vannak, és elég ok arra, hogy buzdítsák a zöld mezes fiúkat, az eredmény az csak mellékes körülmény. Amit hallhattunk kórusuktól egyébként a Fields of Athenry című ír ballada. A dal egyébként az 1990-es vébé óta része az ír repertoárnak.
A csütörtöki nyitómeccs előtt a brazil himnuszt éneklő hazai szurkolótábor már megmutatta, lehetnének akár ők is a torna írjei. Igaz még van, mit csiszolniuk, a “hogyan bátorítsuk a csapatunkat”, mikor épp nem megy nekik megfelelően a játék részen. De ünnepelni, azt tudnak.
Lelkesen várjuk a többi aspiránst a drukker világbajnoki címre.
