Engem az ilyen meccsekkel lehet megölni. Senki sem akar rohanni, hajtani, küzdeni a vébé előtt pár nappal, nehogy véletlenül lesérüljön, akár könnyebben vagy súlyosabban, és nem is lenne jó a válogatottnak, ha Strootman után lenne még egy komolyabb hiányzó.
És hála a jó égnek, hogy nem égett le a csapat, előhozván a mindenkiben ott lapuló idegbeteg Pintért, hisz az olaszok csak döntetlent játszottak azzal a Luxemburggal, melynek teljes lakossága elférne a San Siróban, és az angolok sem brillíroznak az ecuadoriak ellen, bár ezen senki sincs meglepve szerintem a zátonylakókon kívül.
Tehát akkor a Wales elleni meccs (2-0) legyen egy unalmas lötyögés, kicsit tanuljuk a taktikát, passzolgatunk, tolódunk, párszor beüvölt a pályára van Gaal, Robben megszokásból balra cselez, van Persie párszor kapura lő, legalább a szurkolók elvannak, aztán másnap uzsgyi Brazíliába.
Ez is történt a meccsen hellyel-közzel, és ismét megtanulhattuk, hogy Robben pont olyan, mint Golyófogú Tony értelmezésében a pöcs: szeret akciózni, csak nincs agya (na jó, azért lőtt egy gólt). Remekül kifejezi a meccset ez a tweet:
Sajnos nem sikerült sérülés nélkül megúszni a meccset. Van Persie a második félidőre ki sem jött, de fear not: elővigyázatosságból cserélték le, ágyéksérülése nem súlyos, és a helyére beállt Lens nem volt haszontalan, gólt is szerzett. Még Huntelaar is beállt (egyetlen szemöldökvonására felmorajlott a stadion), de sok dolga nem volt.
Van Gaal elmondása szerint a 4-4-2-t akarta látni a tradícionális 4-3-3 helyett (előbbi is inkább gyémánt volt, mint a Hodgson-féle szenvedés), és állítása szerint a 4-4-2 alkalmas lehet erősebb csapatok ellen is. Inkább ne, mester. Inkább told le a nadrágod a Bayern öltözőjében újra és újra, de ezt még egyszer ne. A spanyolok és Chile ellen biztosan ötvédős rendszer lesz.
Szóval ez egy megszokott, nyáresti spanglis lazázás volt, megfűszerezve Robson-Kanu cafatokban lógó gatyájával is, de legközelebb már villantani kell valami skillt az Oranjénak, nem ártana felpörögniük.
