Hogy mi a közös a londoni 6:3, a Helsinkiben nyert aranyérem és az átkozott berni 2:3 között? Az Aranycsapat összeállítása mindig Grosics nevével kezdődött.
A fekete párduc a Dorogi AC csapatában kezdte pályafutását – ekkor 13 éves volt. Bemutatkozása érdekesre sikerült, különös történet övezi. Mindössze 15 esztendős volt, mikor az együttes idegenbeli mérkőzésre indult volna, ám a felnőtt csapat két kapusát a háború miatti állandó harckészültség következtében a sorköteleseket egész hétre a laktanyákba vezényelték, s ezúttal még hétvégére sem kaptak kimenőt. A gárda már indult volna, így kénytelenek voltak az aznap istentiszteletre készülő Grosicsot is elvinni a találkozóra.
Pfluger Dezső, a dorogiak legendás védőjátékosa jó humorral rendelkezett, s ez alkalommal is poénosat szólt oda társainak: “Ha nincs pap, jó a ministráns is!” Mint később kiderült: jó bizony. A Dorog magabiztos győzelmet aratott, Grosics ezt követően rendszerint helyet kapott a kezdőben, s így szerencsére sportoló lett a papnak szánt fiúból.
Fotó: MTI
A kapus 1947-ig őrizte a dorogiak hálóját, ezt követően megfordult a MATEOSZ illetve Teherfuvar együtteseinél is, majd 1950-ben a kor sztárcsapatához, a Budapest Honvédhez került.
1954 után hazaárulással vádolták meg, majdnem börtönbe került. Miután száműzték Budapestről a Tatabányánál folytatta egészen 1963-ig, majd abbahagyta a labdarúgást, mert nem engedték, hogy a Fradihoz igazoljon.
Tagja volt annak a válogatottnak, mely 1948 és 1954 között veretlen tudott maradni. 1952-ben olimpiai bajnok lett Helsinkiben, majd világbajnoki ezüstérmes két évvel később Svájcban. Az 1956-os forradalmat követően szétesett az Aranycsapat, ő azonban az itthon maradás mellett döntött.
A nemzeti csapatban tétmeccsen mindössze háromszor tudtak neki három gólt lőni egy meccsen belül: először az 1954-es vb csoportmérkőzésein a németek ellen 8-3-ra megnyert találkozón, majd a döntőben szintén Sepp Hernerger csapata ellen (2-3), míg nyolc esztendővel később a budapesti holland összecsapás zárult döntetlennel.
Fotó: MTI
Grosics 86 válogatott szereplését tekintve (amiből 59 barátságos mérkőzésen történt) ritka volt a kudarc: 59 győztes, 14 döntetlen és csak 13 vesztes mérkőzésen védett, összesen 96 gólt kapott, miközben csapata 258 gólt rúgott.
Miután szögre akasztotta cipőjét edzőnek állt. Előbb Tatabányán, majd Salgótarjánban, a KSI-ben és Kuvaitban trénerkedett.
Hat évvel ezelőtt többször intenzív osztályra került, kilyukadt a tüdeje, illetve tüdőgyulladást kapott, de sikeresen megoperálták.
Isten éltesse sokáig!
Videó – Kátai Kata beszélgetése Grosics Gyulával, még 2011-ben
