– Ha szavazhatott volna, hogy ki nyerje az Aranylabdát, Ronaldóra tette volna le a voksát?
– Remek évet zárt a klubjával. Ugyan egy trófeát sem nyert, a teljesítménye kiemelkedő volt. A válogatottban pont azt csinálta, amit annak idején vártam tőle: magára vállalta a felelősséget. E két ok miatt szavaztam volna rá, igaz, nem tudok teljesen objektív lenni a témában, mert csodálom őt. Félelmetes technikája és koordinációja van, sokszor ő jelenti a különbséget egy-egy mérkőzésen a Real számára.
– Jobban megérdemelte a díjat mint Lionel Messi és Franck Ribéry?
– Egy kupát sem nyert tavaly, de ha ez számítana a szavazáson, akkor miért nem jelölték a Bayern München összes játékosát a díjra? Albert Flórián 1967-ben megnyerte az Aranylabdát, holott semmit nem ért el tulajdonképpen a Ferencvárossal. Nagy tiszteletben tartom Franck Ribéryt, aki szintén egy nagyon jó játékos, de itt nem a trófeák száma számít.
Fotó: MTI
– Milyenek voltak a benyomásai, mikor Ronaldo 2001-ben megérkezett a Sportinghoz?
– Nem a tartalékokkal, hanem a juniorokkal edzett. Egyszer láttam játszani egy meccsen, aztán elhívtam edzeni a felnőtt csapathoz, s többet vissza se engedtem. Nem egy 16 éves vézna srácnak láttam, hanem egy valódi tehetségnek. Mindent beleadott az edzéseken, anélkül, hogy félt volna attól, hogy a legjobbak ellen kell küzdenie Emlékszem, egy barátságos összecsapáson lekiabáltam, mert elveszítette a labdát, ő pedig rögtön sprintelt vissza, hogy bizonyítson magának és nekem. Ez volt a nap, amikor megszületett, néhány héttel később már a bajnokságban szerepelt.
– Az utánpótláscsapatokban Ronaldo mindig támadó középpályást játszott, viszont Ön kirakta a pálya szélére. Miért?
– Úgy éreztem, kiemelkedik azok közül a Portugáliába szerződött brazil focistáktól, akik az ék mögött állták meg a helyüket. Gyorsasága miatt játszattam a szélen, így nem kellett két 90 kilós védővel megküzdenie. Az idő teltével láttam, hogy ez nem zavarja a hatékonyságban, ezért büszke vagyok erre a húzásomra. A Manchester Unitednál Sir Alex Ferguson megerősített ebben a döntésemben.
– Még 18 éves sem volt, amikor Ön azt mondta róla, hogy “ő a jövő Eusébiója”. Portugáliában ekkor sokan bíráltak emiatt a kijelentése miatt…
– Akkori tanácsadóm közel állt a Benficához, Eusébio egykori klubjához. Azt mondta: “Maga megőrült? Hogy lehet egy ilyen fiatal játékost összehasonlítani egy legendával?” Megvolt az okom, hogy ezt mondjam, és nem éreztem tiszteletlennek a nyilatkozatomat. Sajnos Eusébio nemrég eltávozott közülünk, de nemrég találkoztam vele és egyáltalán nem haragudott rám, sőt… Igazat adott nekem.
