Minek lehet azt nevezni, amikor a világbajnoki pótselejtező első mérkőzésén idegenben 5-0-ra nyer egy csapat, majd hazai pályán 0-0-át játszik a tudásban nyilvánvalóan jóval szerényebb ellenféllel szemben? Az Uruk továbbjutottak, ünnepelték magukat, de szögezzük le, az a meghatározás, hogy rendkívül visszafogottan játszottak tán nem is fedi megfelelően a valóságot…
Holott a világ támadói TOP10-ben biztosan helyet követelő Suarez és Cavani is a pályán volt, ennek ellenére helyzetig is alig jutottak – nyilván nem akartak. Még az is előfordult, hogy a 44. percben Diego Godín egy méterről az üresen tátongó kapu vasát érintve kifejelte a labdát a jordán kapuból – kihagyhatatlannak tűnt…
A FIFA-UEFA monitoring rendszer nyilván nem jelzi a 0-0-as meccseket csak a nagy gólkülönbségű mérkőzéseknél, illetve a szokatlanul nagy fogadási tételeknél kongatja a bundagyanú vészharangot. A meccs előtt a szurkolók és a fogadóirodák többsége is fiesztát, gólzáport várt.
Még arra is igen alacsony oddsot adtak (1.70), ha az hazaiak több mint 3.5 gólt szereznek, míg Uruguay sikerére 1.03-1.05 közötti, a döntetlenre 12-24, a vendégek sikerére pedig 41-80-as szorzóval lehetett fogadni általában.
Mondjuk kikapni nem mertek, de ehhez képest lett 0-0-as döntetlen… Nem zörög a haraszt…
Véleményünk szerint, ha a magyar foci szégyennapja az amszterdami 8-1-volt, úgy az uruguayi labdarúgásé a szerda esti 0-0.
A nem elhanyagolható különbség csak annyi, míg mi azóta is sírunk, ők éppen ünnepelnek…
