“Nyertünk és lezártuk ezt a sorozatot a harmadik helyen, mások dolga eldönteni, hogy ez jó vagy nem, de nagyobb álmaink voltak. Szalai Ádám nyilatkozatáról nem volt szó az öltözőben. Az elmúlt három napban nagyon sok minden történt, próbáltam felhívni a játékosok figyelmét arra, hogy csak a mai meccs a fontos, hogy kiben mi játszódott le, azt nem tudom, nem látok a fejekbe, de ez a közösség nem az volt, mint pár nappal ezelőtt” – nyilatkozta Csábi József megbízott szövetségi kapitány az Andorra ellen kínkeservesen 2-0-ra megnyert világbajnoki selejtező után.
Hogy mire gondolt Csábi pontosan? Mi az utolsó részbe kapaszkodnánk bele, ami így értelmezhető: Szalai nyilatkozata után a közösség széthullott. Félő, ez a közösség hamarabb atomjaira esett.
Ne feledkezzünk el arról, hogy Egervári kapitánnyal már a Bukarestben elszenvedett 3-0-ás vereség után is összeszólalkozott Szalai, aki akkor is utalt az NB1-ben pallérozódó bizonyos játékosok nemzetközi szintű alkalmatlanságára.
Szalainak – de ide citálhatnánk Husztit is – már régóta azzal van baja, hogy rendre vannak ki tudja miért favorizált klubok. Egervárinál most éppen ki tudja miért a szombathelyi játékosok ugrottak előtérbe. Az NB1-es védőrangsorban a hátsó traktusban tanáyzó Guzmicsot, vagy a lábában mindössze 30(!!!) NB1-es meccsel rendelkező Devecserit favorizálta a válogatott környékén.
Adva volt a lehetőség, de pechükre nem igazán bizonyították rátermettségüket, mindketten hatalmasat hibáztak.
Szalai Ádám kedden borította ki a magyar focibilit. Míg Koszta János egykori válogatott kapus szerint is egyes menedzserek túl nagy nyomást gyakorolnak a mindenkori kapitányra a válogatott összeállításánál.
