„Azt gondoltam, az én életemben az irapuatoi 0-6-nál már nem lesz, mert nem lehet, nagyobb magyar futball gyalázat. Jelentem, rosszul gondoltam. Van nagyobb gyalázat, az amszterdami 1-8. Minden csalódottság érthető, minden keserűség indokolt.
Van viszont Magyarországon egy sportági szakszövetség, amelyik a labdarúgás ügyeivel hivatott foglalkozni: ez a Magyar Labdarúgó Szövetség, az MLSZ.
Deutsch Tamás nem kertelt
Fotó: Kummer János
Az MLSZ, annak elnöke és főtitkára minden lehetséges állami, üzleti és média segítséget, támogatást megkapott a munkájához. Nem leküzdhetetlen ellenszélben, hanem erős hátszélben dolgozhattak. Ugyan úgy, mint a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB). Nos, a Magyar Csapat a londoni olimpián 8 aranyérmet nyert, visszakerültünk a világ 10 legeredményesebb országa közé. A magyar labdarúgó csapat ezzel szemben Amszterdamban 8-1-re kapott ki (a bukaresti vereségről most ne is említsünk egy szót se).
Az MLSZ, annak elnöke és főtitkára az, akik módszeresen elherdálják a magyar labdarúgás fejlesztésére rendelkezésre álló lehetőségeket. Eszméletlen méretű és eszméletlen költséget jelentő bürokráciát építettek ki (olyan lassú, körülményes és dilettáns az apparátus, mint a Guzmics-Devecseri védő páros). Az MLSZ, annak elnöke és főtitkára időt és energiát nem kímélve azzal foglalatoskodik, hogyan basáskodjon az ultra szurkolókkal, miközben kézen-közön, átláthatatlanul osztogatják el az utánpótlás akadémiák fejlesztésére biztosított költségvetési forrásokat.
Ceterum censeo: szégyen és gyalázat, amit az MLSZ, annak elnöke és főtitkára csinál!”
