“Az elmúlt hetekben, sőt az elmúlt egy évben sok minden megjelent a különböző médiumokban rólam, ami nem feltétlenül fedte a valóságot, sőt, jelentősen eltorzította azt. Eddig igyekeztem csak a futballra koncentrálni, és azzal foglalkozni, nem pedig azzal, hogy magyarázkodjak. Most úgy érzem, eljött az a pillanat, amikor meg kell szólalnom, mert az elmúlt napok megnyilvánulásaiból kezdem azt hinni, hogy jelenlegi csapatom, a Diósgyőri VTK szereplése Rudolf Gergely egyéni felelőssége, vagy felelőtlensége.
Rudolf Gergely mindössze egy bajnoki gólt szerzett Miskolcon
Fotó: MTI
Sok minden történt tavaly szeptember óta, de most maradjunk a jelenlegi szezonnál. A nyáron nagy változások történtek a klubnál, ehhez nagy reményeket fűztem. Úgy éreztem, mind a csapat, mind pedig egyénileg az én felkészülésem jól sikerült, sérülés sem hátráltatott a munkában. Ezt megerősítendő edzőm több ízben is elismerően nyilatkozott az edzéseken és a felkészülési meccseken nyújtott teljesítményemről, példaértékű hozzáállásomról. Önmagam számára célként fogalmaztam meg a Diósgyőr minél jobb szereplését, és azt, hogy ezen keresztül mielőbb visszakerüljek a válogatottba. Ennek ellenére azt éreztem, hogy az alapozás során szerzett erőmet és tapasztalatomat valamiért nem tudom a csapat javára kamatoztatni. Erről a felkészülés alatt többször beszélgettünk Tomislav Siviccsel és Kovács Zoltánnal is, de konkrétabban a győri mérkőzést követően fogalmazódott meg bennem a gondolat. A mérkőzés után beszélgettem a sportigazgatóval, akinek a következőket mondtam: „Úgy érzem, bármennyire is szeretném, és bármit is teszek érte, ebben a csapatban nem tudom megmutatni azt, amire valójában képes vagyok. Keressük meg a mindenki számára legjobb megoldást, hiszen ebben a helyzetben a klub pénzét, én az időmet vesztegetem.” Arról is biztosítottam a sportigazgatót, hogy amennyiben nem jutunk ebben előre, ugyanúgy mindent megteszek a csapat sikeréért, mint ahogy eddig is tettem. A következő, MTK elleni hazai mérkőzésünkön a játékommal a kijelentésemet bizonyítottam, hiszen a szurkolók csapatom legjobbjának választottak egy olyan mérkőzésen, amit a szakma is jónak értékelt. Motiváltan érkeztem az újabb, debreceni mérkőzésünkhöz, amelyen úgy gondolom, csapatként buktunk meg.
Megértem, hogy a szakmai stábnak ilyen esetekben reagálnia kell, de nem gondolom azt, hogy egyedül én vagyok a felelőse a szezonban elszenvedett első vereségünknek. Szó sincs arról, hogy nem érzem jól magam Diósgyőrben, több országban megfordultam már, és tapasztalatból mondhatom, minden játékos boldog lehet, aki olyan fanatikus szurkolótábor előtt futballozhat, mint a diósgyőri. Azt az érzést, ami bennem kialakult, nem szurkolóink megnyilvánulásai alakították ki, már csak azért sem, mert akkor sem bántottak sem engem, sem pedig a csapatot, amikor nem úgy ment a játék, ahogy a szurkolóink, de legfőképpen mi is szerettük volna.
Bízom benne, hogy mielőbb megoldódik ez a helyzet, bár azt nem értem, milyen emberi, erkölcsi, netán szakmai okot adtam arra a vezetésnek, hogy a csapattól külön kelljen edzenem. Legfőképpen azt nem értem, hogy miért két héttel az ominózus beszélgetésünk után tiltottak el a közös edzésektől.
Ezen túl sem lesz gond a motivációmmal, sőt még elszántabban fogom tenni a dolgom, annak érdekében, hogy elérjem a céljaimat.
Végezetül: félreértés ne essék, nem a felelősséget akarom áthárítani, de úgy gondolom, mindenki megérdemli, hogy tisztán lásson, hiszen mint minden éremnek, ennek az ügynek is két oldala van.”
