Búcsú Európától

Az MTK csütörtökön este 2-1 arányban alul maradt az FK Senica ellenében, és mivel az első, budapesti mérkőzésen is csak 1-1-re futotta, így a szlovák csapat 3-2-es összesítéssel lépett tovább az Európa Ligában.

Így az NB I.-be frissen visszakerült MTK játékosainak nem kell megosztaniuk az erőt és a figyelmet, elég csak a magyar bajnokságra koncentrálni. Vélhetően az optimistább MTK-szurkolók ennek örültek.

Holott ez a Senica nem egy világverő alakulat. A két mérkőzés alapján egyértelműen kijelenthető, az MTK-nak jobb játékosai vannak, a jobb futballt is a kék-fehérek játszották mindkét mérkőzésen, így kijelenthető: jobb csapat az MTK az FK Senicánál. Hogy akkor mégis miért kellett sebesen elbúcsúzni Európától?

A választ talán a csütörtöki visszavágó adta meg leginkább. Az MTK – hasonlóan az első mérkőzéshez – 45 percen keresztül lefocizta ellenfelét – csak éppen az ordító gólhelyzetek kimaradtak. Amikor pedig Kanta József az 50. percben értékesítette az ellene befújt jogos büntetőt, érthetetlen módon valami eltörött a csapatban. Valami furcsa, megmagyarázhatatlan okból az addig a védekezésre és a támadásra egyaránt megfelelő hangsúlyt fektető, kimondottan szervezetten futballozó MTK elvesztette a fonalat.

Ahelyett, hogy megnyugodtak volna, a gólt követően egy csapásra elfelejtették mindazt, amit éveken keresztül sulykolt beléjük Tamási Zsolt Agárdon, majd Garami mester a Hungária körúton, „játsszuk a rövidpasszos játékunkat”. Az MTK középpályája a vezető gólt követően ugyanis teljesen kiürült – tán még Zsidai próbálta meg széltében hosszában befutni a pályát –, az ellenfélnek teret engedve túlzottan behátrált, így a védelem vonala is jó 10 méterrel hátrébb húzódott az első félidőhöz képest – az esetek többségében egymásra csúszott a középpálya a védővonallal.

Mindezt tetézte, hogy amikor Hegedűs kezében vagy a kapu mögött landolt egy-egy elhalt halovány szlovák próbálkozás, a kapus összes, kézből vagy földről történő kirúgása nem hogy célt tévesztett, de konkrétan MTK-játékos közelébe nem ment. Mindezt az 50-72. percig, amíg még a kék-fehérek álltak továbbjutásra, utána pedi már tudjuk mi történt...

Szögezzük le: a Senica az ellenfél vezetése tudatában sem kezdett el őrült módjára rohamozni, éppen azt csinálta, amit addig, hátulról a jól megtermett játékosai ívelgették a labdát az elöl lévő támadók felé. Váltottak ugyan 4-3-3-ra, azaz egy támadót még feljebb toltak, de ettől még a játékstílusuk szemernyit sem változott. Az MTK-é viszont igen, holott alighanem Garami mester nem azt kérte játékosaitól, hogy szabaduljanak a labdától és amerre állnak, arra rúgják…

Nem történt más tehát, csak az, ami szokott: az a csapat nyert, amely kitartóbban ragaszkodott a saját taktikájához, játékstílusához, akinek sikerült ráerőltetnie azt a másikra. Ha az MTK játékosai kicsit több hittel, önbizalommal felvértezve érkeznek az NB II.-ből Európába, akkor könnyedén túlléphettek volna az angol 3-4. vonal játékstílusára és játékerejére emlékeztető ellenfélen.

Garami József, az MTK szakmai igazgatójának nyilatkozata: Két hasonló mérkőzést játszottunk, és mindkét alkalommal voltak lehetőségeink, így ezen a találkozón is. Gólokat szerezhettünk volna, hogy bebiztosítsuk a továbbjutást. A második félidő második felében azonban beszorultunk, és hiába tudtuk, hogy jól fejelő játékosai vannak a Senicának, mégis mindkét alkalommal ilyen gólt kaptunk. A két meccs abban is hasonlított, hogy mindkét alkalommal emberhátrányba kerültünk.

„Most is két olyan sárga lapot kaptunk a mérkőzés elején, amelyet nem lett volna szabad. Nem gondolom, hogy a játékvezető jól döntött vagy legalábbis nem volt következetes a mérkőzés alatt. Összességében úgy ítélem meg, hogy ötven százalék esélyünk volt a továbbjutásra, de a butaságaink miatt ez nem sikerült. Gratulálok a Senicának, és további sikereket kívánok a nemzetközi porondon.

Zdenek Psotka, a Senica edzőjének nyilatkozata: Tartottunk az MTK-tól és ettől a mérkőzéstől, mert ellenfelünk technikás, jó játékosokból áll, mi pedig nem a legjobb összeállításban léphettünk pályára sérülések miatt. Ellenfelünk az első félidőben jól játszott, szívvel-lélekkel küzdöttek a magyarok, de sikerült megfordítanunk a meccset. Mindkét gólszerzőnk úgy vállalta a játékot, hogy kisebb sérüléssel bajlódott, végül azonban kulcsszerepet játszottak a továbbjutásban. Kemény csatán vagyunk túl, és várjuk a folytatást.

Kövess minket a Facebookon is!