„Szombat este jön Piliscsabára a Bayern München” – mondtam a héten többször is ismerőseimnek. „Na, menj a fenébe!” – volt a tulajdonképpen logikus válasz. „De, tényleg, a bajorok öregfiúk csapata játszik a Piliscsaba SE öreg fiaival” – erősködtem ilyenkor és árultam el egy addig kihagyott információt. Még ez sem győzött meg senkit, mert mit keresne ebben a kis faluban ez a nagy csapat, még ha annak csak az egykori sztárjairól van is szó?
Piliscsaba polgármestere szereti a focit. (Mondjuk, ez lassan e tájon munkaköri kötelesség.) Ezért nem volt kérdés, hogy Gáspár Csaba elvállalja-e a Bayern-projekt szervezőbizottságának vezetői posztját. Az egész egy erről szóló laza beszélgetés után a térség és a falu sváb kapcsolatai és a nemzetiségi önkormányzat segítségével hirtelen néhány hónapja fordult komolyra, vált elérhetővé. Mertek nagyot álmodni, és elhozták az idén is BL-döntős csapat egykori tagjait.
Se Rummennige, se Müller
Néhány hete a faluban már mindenki a meccsről beszélt, főleg azt találgatták az emberek, hogy vajon Rummenigge, Oliver Kahn vagy Gerd Müller benne lesz-e a hazai fiúk elleni csapatban. Előre mindössze annyi információt kaptak még a szervezők is, hogy 2-3 egykori klasszis biztosan lesz a kétcsapatnyi társaságban, de nem árulták el, kik lesznek e nagyágyúk. Ez, mondjuk, nem is derült ki. A meccs napján sem. A piliscsabai erősen rögös és fűhibás, korláttal körülvett pályára lépő tizenegy játékos közül nem volt egy olyan név sem, ami ismerően csengett volna – talán Rudy Engelhardt lehetett kivétel (más kérdés, hogy mindegyikük játszott legalább 500 meccset a Bayern bizonyos csapataiban).
Az év eseménye Piliscsabán:
Szombat este öt körül már nagyon egy irányba tartottak a faluban az esernyős férfiak, fiús családok. A betonkerítéssel körbevett pálya (a kerítés egy darabja épp a meccs előtti percekben roppant meg) környékén már ekkor rengeteg autó parkolt. Kiderült, a Bayernnek akkora szurkolói mozgósító ereje van, hogy még az öregfiúkra is idevonz embereket az ország különböző tájairól.
A szervezők mellesleg – a körülményekhez képest – kicsinosították a pályát: befoltozták a kispad mögötti parafa-falat, rendet raktak az öltözőben, amennyire lehetett kezelték a gyepet is, bár a kapuk előtti sárfoltokat nem tudták hirtelen füvesíteni. Került sör-, és kolbászsütő sátor, sramlizenekar, mazsorett-csoport, műsorvezető. Ez utóbbitól többször is megtudtuk, hogy a rendezvényt ki mindenki támogatja, a Kati Néni Kocsmájától az Üvegtigris Panzióig.
Jönnek a sztárok
Ezer jegyet nyomtattak, ennél több ember egyszerűen nem fér be a pályára (nagyjából 550-et adtak el a végén). Ennyien tudják körbeállni a derékmagas vaskorlátot. (Néhány szerencsésnek a padokon is jutott hely.) A közönség leginkább a csabaiakból és a környékbeli települések lakóiból állt, de találkoztunk soproni és újpesti Bayern-rajongóval is. A kezdőrúgásért kért 10 ezer forintot Nagy Sándor úr perkálta le, ő például Budapestről szurkol évek óta a münchenieknek.
És – mint kiderült – gáláns úriember, mert a történelminek mondható labdapöccintési jogot átadta az egyik helyi ifjú focitehetségnek. Feltűnő volt egyébként a rengeteg gyerek – dehát Piliscsabán híresen jó a fociutánpótlás, 130 gyerek focizik itt. Nincs ugyan milliárdos akadémia, de van néhány lelkes és kiváló szakember, edző, akik szívügyüknek tekintik, hogy hatéves kortól minden gyerek focizhasson, aki akar. Sokan akarnak. (És a polgármester is szereti a focit.)
“Nincsen sor a büfénél”
Talán kicsit a cseh filmekre jellemző hangulat uralkodott, amikor váltogatott magyar és német nyelvű sramlizenére megérkeztek a bajorok. Tapssal köszöntötték a jókedvűen az öltözőbe vonuló bácsikat és középkorú melegítősöket az egybegyűltek, legalábbis azok, akinek még nem volt sör a kezében (300 forint/korsó). Néhányan azt találgatták, mit fognak szólni a nem épp a Bayern-stadion infrastruktúrájára hajazó öltözőhöz az egykori sztárok. Közben a helyi utánpótlás legkisebbjei már átöltöztek a Piliscsaba SE mezébe, és várták, hogy megfogva egy-egy sztár kezét, bevezessék őket a pályára. Dagadtak a gyermeki és szülői keblek, amikor ez némi „csak jelzem, nincsen sor a büfénél” – felszólítás és a mazsorett-bemutató után megtörtént.
Elhangzott a német és a magyar himnusz, a műsorvezető felolvasta a csapatok névsorát (az a fura helyzet állt elő, hogy az FC Bayern Münchenből senkit, míg a Piliscsabából mindenkit ismeretek a szurkolók), a helyi kis tehetség labdapöccintett, és hat óra után néhány perccel kezdetét vette a rangadó.
| A Bayern öregfiúk kerete |
| Rudi Engelhardt, Christian Thaler, Willi Rosskopf, Mario Klottig, Christian Horn, Daniel Punzelt, Zakir Duranovic, Erwin Aldstadtler, Zinaid Masic, Florin Rosco, Markus Wünsch, Andreas Baumgart, Willi Link, Georg Michel, Mehmet Tuncer, Günter Portscher, Franz Oberhauser, Gerhard Lechl, Roland Kern |
A színvonalban nem volt megfigyelhető különbség egy normál területi meccs és e jeles alkalom között, de a lelkesedés – megint csak leginkább a gyerekek kórusának köszönhetően – itt jóval erősebb volt. Zúgott a „Hajrá Csaba!”. A pályán feltűnően sokat csúszkáltak a játékosok, főleg a kapu előtti sár okozott sokszor meglepetést a sokat látott stoplisoknak. Egyáltalán nem a bajorok uralták a mezőnyt. Sőt, a 16. percben Benedek akciógóljával vezetést szerzett a hazai csapat.
Ekkor már nem volt elég a jelen lévő szurkolótábor auditív öröme, a hangszórókból felhangzott egy nyilván soktízezres stadionban felvett morajlás is. Ezután itt is ott is kimaradt ziccereknek örült magnóból a stadionnyi ember, láttunk egy igazi ollózást is (csabai focistától!). A félidő lefújása előtt egy perccel azonban a bajorok egy potyának látszó góllal egyenlítettek. „Alamizsna!” – szólalt meg mellettem egy úr, aki korábban azt ecsetelgette, hogy ezek nem is a Bayern München, hanem a pilisborosjenői német nemzetiségű önkormányzat álruhás tagjai. Néhány szemfüles gyerek magához ragadta valahogy a mikrofont, abba üvöltötte, hogy „Hajrá Csaba!”, de ez sem segített abban, hogy a bíró lefújja a félidőt.
Megizzadtak
A szünetben többször meghallgattuk finom utalásféleképpen a „Nincs sor a büfénélt”, és persze a támogatói névsort. Ezer forintért lehetett nevezni tizenegyesrúgó versenyre is, amit csak hangban tudtunk követni, mert az inkriminált tizenhatost körbeállta egy csomó gyerek. Viszont felhangzott – most már élőben – a sramli, amit a műsorvezető által Magyar Sramlizene Filharmonikusként felkonferált négyes vezetett elő. A büfénél kicsit hirtelen nagyobb lett a sor, de a két esemény között nem tudunk egyértelműen kimutatni összefüggést.
“Hajrá ló!”
A második félidőben több csere is történt, a BM-ben ismeretlen játékosokat váltottak ismeretlen játékosok, a Piliscsaba csapatában ismereteket ismertek. Kissé lefáradt minkét együttes, de azért akadt egy-két helyzet. Talán a legszórakoztatóbb jelenség a hazaiak kapusa volt, aki a maga 150 kilós, és nem túl magas termetével hihetetlen bakikat, máskor hihetetlen bravúrokat követett el.
A végén a leglelkesebbek (a gyerekek) is kezdték unni a meccset. Ez abból is látszott, hogy jó ideig – sztárcsapat ide vagy oda – az égbe emelkedő, póniformájú lufi útját követték az égen, s azt üvöltözték: „Hajrá ló!”. Reméljük a focisták közül senki nem vette a lelkére. A műsorvezető bemondta, hogy a meccset DVD-n is ki fogják adni – mondjuk, nem jósolunk neki sem futballtörténeti, sem gazdasági sikereket.
Sramli – németül és magyarul
A második félidőben már nem rúgott gólt egyik csapat sem. Amikor a bíró lefújta a meccset, a közönség megtapsolta mindkét együttest, a gyerekek elözönlötték a pályát, a bajorok aláírásokat osztogattak. Néhány focistáknak a „hakni letudva”- alapon már valahogy ekkor sör került e kezébe. A boldog napot egy hirtelen ötlettől vezérelve a polgármester (vagy a műsorvezető) tette még boldogabbá, bejelentették, hogy mindenki a szervezők vendége egy korsóra. A kiszolgáló hölgy ugyan tőlem kérdezte, hallottam-e, hogy tényleg bemondták az ingyensört, határozott igenlő válaszom után átnyújtotta a teli műanyagkorsót. Majd még sokan mások is örülhettek a faluvezetői gesztusnak..
Nem mondom, hogy foci történelemkönyvébe bekerül a június 2-i piliscsabai meccs, de a falu emlékkönyvébe biztos. Hiszen ezen a pályán eddig a Fradi volt a leghíresebb csapat. És akkor ingyensör sem volt…
