A büszke olasz edző a trófeával (Fotó: AFP)
Nehezen lehet eldönteni, hogy ha filmet forgatnának arról, mi történt vasárnap délután az angol labdarúgó-bajnokságban, a méltán Premier-nek nevezett ligában, az a film nyálas, hollywoodi happy end lenne vagy hihető csavarokkal ékesített mesebeli történet.
Ugyanis joggal használhatjuk a hihetetlen, elképzelhetetlen szavakat arra, ami magyar idő szerint 17 óra 35 és 17 óra 50 perc között történt. A Manchester City úgy vágott neki a kiesés ellen küzdő Queens Park Rangers elleni mérkőzésnek, hogy tudta, meg kell nyernie azt ahhoz, hogy elhódítsa a bajnoki címet, elvégre az azonos pontszámmal álló Manchester United Sunderland elleni idegenbeli találkozóján mindenki biztosra vette a Ferguson-csapat győzelmét. Merthogy a Unitednél megszoktuk, hogy ezeket a meccseket szemrebbenés nélkül hozzák. Most is így tették.
Az Etihad Stadionban azonban igazi dráma zajlott le: hiába vezetett a City Zabaleta góljával a 39. percben, és hiába állította ki Mike Dean játékvezető Bartont a QPR-ból az 55. percben, sokkoló volt, amikor Cissé a 48. percben kegyetlenül bevarrta Lescott hibája után a labdát Hart kapujába. Sőt, Mackie, a londoniak egyik kedvence a vezetést is megszerezte az akkor lazán bent maradó QPR-nak.
A Citizens drukkerei közül nem kevesen egyszerűen sírva fakadtak az események láttán. Fiatalok, idősek egyaránt a könnyeikkel küszködtek, mások a sálukat csapdosták a földhöz. A 90. percben jártunk, amikor 170 kilométerrel odébb lefújták a United meccsét, abban a pillanatban bajnok volt Ferguson csapata. Csakhogy előbb jött Dzeko egyenlítő találata, majd a 94. percben Balotelli passza után Agüero gólja, amelybe nemcsak a City stadionja, hanem talán egész Nagy-Britannia szigetcsoportja megremegett.
Nem túlzás: a pokolból a mennybe jutott a csapat, elképesztő pillanatokat élt át az a több száz millió ember, aki az eseményeket követte a televízión vagy az interneten keresztül. Három perc alatt 180 fokos fordulatot vett minden: hirtelen nem vált ostoba döntéssé Mancini cseréje, amikor Tevez helyett a gólpasszt adó Balotellit küldte pályára, nem vált kidobott pénzzé az arab tulajdonosok fontmillióinak számbavétele, nem vált bukott, csúfos szezont produkáló edzővé az olasz mester.
“Egyszerűen megérdemeltük a bajnoki címet. Mi játszottuk a legjobb focit, mi lőttük a legtöbb gólt, mi kaptuk a legkevesebbet, és kétszer legyőztük a Manchester United csapatát. Soha életemben nem láttam ilyen mérkőzést. Nagyon büszke vagyok a fiúkra, mert meg akarták nyerni a mérkőzést, a bajnokságot, és ezért az utolsó másodpercig küzdöttek” – így Roberto Mancini, aki az Internazionale után Angliában is bajnoki címet szerzett.
Mancini és Kompany nyilatkozata képekben:
A pillanat, ami megváltoztatta a hangulatot a két pályán:
Vincent Kompany, a City csapatkapitánya: “Csak arra emlékszem, hogy Sergio nyakába ugrottam a gólja után, és azt láttam, sírni kezd. Mindannyian a könnyeinkkel küszködtünk akkor, hihetetlen feszültség szakadt ki belőlünk. Győzelemre készültünk, és hihetetlen volt, amikor hátrányba kerültünk. Életünk legszebb napja a mai, csak az esküvőmhöz és a gyerekem megszületéséhez tudom ezt a pillanatot hasonlítani”.
Sir Alex Ferguson nem bírta ki, hogy a gratuláció mellett ne szúrjon oda valamit a városi riválisnak: “Számítottunk arra, hogy megnyerik a bajnokságot ezen a napon, ugyanakkor nem kell aggódnunk, 100 év történelme áll mögöttünk, csodálatosabb történelem, mint bárkié. Ez a világ legnehezebb bajnoksága, ezért gratulálnom kell a Citynek. A szezon előtt azt mondtam, 82 ponttal meg lehet nyerni a bajnokságot. Héttel többet szereztünk, mégsem sikerült.”
A találkozó összefoglalója:
A sors fura dolgokra képes: ha mégsem sikerült volna a bámulatos fordítás, az a Mark Hughes tett volna keresztbe a Citynek a QPR menedzsereként, akit meglehetősen fura körülmények közepette, jó eredmények után menesztettek a Citytől.
Nem így történt, és fordítva sem, hiszen a Queens Park Rangers hiába szenvedett vereséget, a Bolton nem tudott győzni a Stoke otthonában, így a Wanderers esett ki Bogdán Ádámmal a soraiban. Így fordulhatott elő, hogy a City és a QPR játékosai egymást ölelgették a meccs végén, mindannyian a mennyországban érezték magukat.
