Szalai Ádám egy éve azt mondta, ő a világ legboldogabb futballistája: csapatával remekelt a Bundesligában, s a nemzeti együttesben is azonnal alapemberré nőtte ki magát. Azonban az első tavaszi fordulóban, a Kaiserslautern elleni összecsapás nyolcadik percében súlyosan megsérült, a gyógyulás hosszú hónapokat vett igénybe.
Három hete együtt edzhet társaival, néhány napja pedig teljes intenzitással. Arra azonban még várnia kell, hogy tétmérkőzésen felhúzza német klubja, illetve a magyar nemzeti együttes mezét. Az 1. FSV Mainz 05 idegenbeli összecsapásait tévén nézi, a hazai bajnokikat a tavasszal átadott, álomszép aréna harmadik emeletén, a pályára nem lépő játékosok és családtagjaik számára fenntartott VIP-páholyból. Szalai Ádám, válogatottunk 23 esztendős támadója – mivel mainzi otthonában magyar adás nincs – a világhálón követi majd a nemzeti együttes péntek esti, Liechtenstein elleni összecsapását.
– Természetesen diadalt várok a fiúktól, a számszerű eredmény kapcsán elvárásaim nincsenek, a lényeg a győzelem. Válogatott szinten könnyű mérkőzések nincsenek, de ha érvényesül a papírforma, több góllal kell vernünk a miniállam együttesét. Biztosra veszem, a srácok jó játékkal adóznak Albert Flórián emlékének.
– A nemzeti együttes a pénteki derbi után sokat nem pihenhet, jövő kedden Poznanban szerepel, szintén barátságos meccsen. Az komolyabb derbi lesz.
– Igen, a lengyelek jóval komolyabb játékerőt képviselnek a liechtensteinieknél. Több játékosuk a Bundesligában szerepel, akiket jól ismerek, sőt, csapattársam is van, a védekező középpályás, Eugen Polanski. Pályára is lép ellenünk.
– Zrikálták egymást az utóbbi napokban?
– Nem, bár természetesen szóba került az összecsapás. Sajnálom, hogy nem léphetek pályára, ő viszont ott lesz a poznani gyepszőnyegen. Nekem erre még hónapokat kell várnom, nem szabad siettetnem a visszatérést, reményeim szerint a Bundesliga tavaszi idényének rajtjánál már teljes értékű harcos leszek. Nehéz időszak van mögöttem, kilenc hónapja nem futballoztam. Néhány hete tréningezem a társakkal, eleinte könnyített munkát írtak elő a szakemberek, nem végezhettem minden feladatot a többiekkel.
Két és fél hete szálltam be az egymás közötti játékba, a párharcokat eleinte kerültem, a napok múltával egyre bátrabb és magabiztosabb lettem. Ennyi kihagyás után eleinte érthetően volt bennem félelem, ez az idő múltával kopni fog. Nagyon jó a közösség, a társak, a szakmai stáb tagjai és az egyesület alkalmazottai is minden segítséget megadtak, hogy a gyógyulás zökkenőmentes legyen.
– Korábban Lőw Zsolt is a klub alkalmazottja volt, a nyáron tért haza, viszont érkezett Aachenből Stieber Zoltán, akivel anno otthon együtt futballozott. Ráadásul Mainzban él, a hazai összecsapások állandó vendége Bódog Tamás, aki korábban az egyesület második csapatának volt a pályaedzője.
– A bajnokik után gyakran beszélgetünk Bódoggal, az utolsó hazai összecsapásunkat követően is értékeltük a történéseket. Érthetően örültem Stieber Zoli nyári érkezésének, mint ahogy tavaly nyugtatólag hatott Lőw Zsolt jelenléte. Természetesen sokkal jobb, ha van honfitárs is a csapatban. Amúgy feltalálom magam mindenütt, Stuttgartban és Madridban rajtam kívül nem akadt magyar labdarúgó, mégsem voltam elveszett ember. Mainzban a barátnőmmel élek, örülök, hogy itt van velem.
– Egy éve remekelt, szórta a gólokat a világ egyik legerősebb bajnokságában, a Bundesligában és a válogatottban is. Felröppent, hogy a Real esetleg visszavásárolná. Akkor azt mondta, ezen nem gondolkodik, Mainzban otthonra lelt, ön a világ legboldogabb futballistája. Akkor aligha gondolta, hogy a kaiserslauterni kapussal való találkozás majd egy évre kivonja a forgalomból.
– Valóban ezt mondtam, valóban úgy éreztem, én vagyok a világ legboldogabb játékosa. Most ismét ugyanígy érzek, elmondhatatlanul jó, hogy ismét a pályán lehetek, futballozhatok. Nagyon hosszú volt ez a kilenc hónap, labda nélkül. Ugyanakkor sok erőt is meríthetek belőle. Úgy gondolom, ilyen nehéz időszak már nem lesz a pályafutásom során, ismét sikereknek kell következniük. Profi labdarúgó vagyok, nem tudom, mit hoz a jövő, az itteni szerződésem 2013 nyarán jár le. Nem gondolkodom a Real Madridban, most az a legfontosabb, hogy a Mainz kezdőcsapatába visszaverekedjem magam, az sem lesz könnyű. Az otthonom Magyarország, ott él a családom, de ha a futballt tekintem, akkor Mainz a szívem csücske, itt lettem ismert, válogatott futballista, nagyon sokat köszönhetek az egyesületnek. Élmény a Bundesligában futballozni.
– Dárdai Pali nyilatkozta korábban, mindenki az angol futballtól van elájulva, szerinte azonban az igazi profizmus, a legnagyobb hangulat a német élvonalban lelhető fel. Ön is így gondolja?
– Én Angliában nem szerepeltem, mindössze Németországban és Spanyolországban, igaz, utóbbi helyen nem az élvonalban. Tény, Németországban az atmoszféra rendkívüli, gyönyörű, zsúfolásig telt stadionokkal. A Mainz kiscsapatnak számít az elitben, ám a létesítményünk álomszép, a szurkolók imádják a gárdát, hazai vereség után is felállva tapsolnak bennünket.
– A szövetségi kapitány, Egervári Sándor az Eb-selejtezők befejeztével azt mondta, a magyar futball még nem annyira erős, hogy kulcsemberek hiányát ne érezze meg. Hozzátette, ha Szalai Ádám és Gera Zoltán végre rendelkezésre állhat, talán még előkelőbb helyen végzünk a csoportban, akár a második helyet is elcsíphettük volna.
– Örültem a kapitány szavainak, úgy gondolom, valóban tudtam volna segíteni az együttesnek. Hat mérkőzést játszottam a nemzeti együttesben, az első két találkozón csereként beállva, tíz perc jutott nekem, a folytatásban kezdtem, igyekeztem gólokkal meghálálni a bizalmat. Végig éreztem, Egervári Sándor bízik bennem, az utóbbi hónapokban is tartottuk a kapcsolatot. Nem csak tőle jött bíztatás, nagyon sok szeretetet kaptam a szurkolóktól is.
