A Magyarország-Liechtenstein összecsapás után először a szövetségi kapitányok nyilatkoztak. A sajtóértekezleten ott volt a 35 ezres miniállam mindkét napilapjának tudósítója…
Hans-Peter Zaugg, a liechtensteini válogatott szövetségi kapitánya dicsérte a győztes együttest: „Tudtuk, hogy erős magyar csapat vár ránk, szünet után gondjaink voltak a sebességgel. Erős játékosokból áll a magyar válogatott, minden tagja kiváló labdarúgó. A második félidőben korrekciókat hajtottunk végre, remek félórát produkáltunk, s helyzetünk is volt az 1-2-höz.
Aztán egy labdavesztés meghozta a harmadik magyar gólt, s ez végképp megpecsételte a sorsunkat. Addig nem voltak helyzetei a magyaroknak a második félidőben. Erős magyar cserék következtek, s a végére el is fogyott az erőnk. Kénytelen vagyok elfogadni az ilyen arányú vereséget is – erős magyar csapattól kaptunk ki. Szabics és Rudolf nélkül is kiváló támadójátékot mutattak a magyarok. Számos alkalommal klasszikus, szélen vezetett támadásokkal kerültek a magyarok a védelmünk mögé, s a belőtt labdákkal megannyi veszélyes helyzetet teremtettek, ezek még nekem is tetszettek, habár a vesztes oldalon állok. Azt látni kell, hogy nálunk mindössze 1500 labdarúgó van, hét csapat játszik, és egyetlen futballistánk sem szerepel valamelyik ország első osztályában.”
Egervári Sándor nem bocsátkozott részletekbe, ezúttal sem vállalkozott egyéni értékelésre:
„Mindenekelőtt örülök a győzelemnek, másrészt néhányan egészen kiválóan játszottak, ez a jövőre nézve biztató. A mérkőzés elejével és végével lehetek elégedett a fordulatszámot illetően, nemcsak gólokat, hanem további gólhelyzeteket is sikerült ekkor teremtenünk. A közbeeső félórában ez nem ment, ezért is jöttek a cserék, s ekkor fel is pörgött a játék.”
Tőzsért Dánielt azért megdicsérte a kapitány: „Jól játszott Dani, mélységi passzait, játékának erősségeit jól tudtuk kamatoztatni. Az egyéni értékelés különben az öltözőre tartozik, a csapat teljesítményét emelném ki. Hajnal váratlan sérülése taktikai terveimet felborította. Kedden lesznek változások az összeállításban. Priskin gólokat rúgott, és Németh Krisztián játékával sem lehetek elégedetlen. A kapusokkal előre megbeszéltem a cserét, Királyra komoly feladat hárul az új, fiatal kapusok – mint például Bogdán Ádám – menedzselése terén is.”
A mérkőzés góljai:
Priskin Tamás kilencedik és tizedik gólját szerezte válogatott mezben.
– Két gól, de lehetett volna további három is. Elégedett?
– Azt hiszem, annak kell lennem, bár sokkal boldogabb lennék most, ha a többi helyzetemből is bemegy egy-kettő. Annak örülök a legjobban, hogy a csapat fölényesen győzött. Az egész csapat remekül teljesített, mindenki nagyszerű játékkal járult hozzá az 5-0-hoz.
– A fejesgólja különösen parádés volt…
– Hát igen, Dzsudzsi már tegnap figyelmeztetett, hogy melegítsem be a nyakamat, mert majd menetrendszerűen érkezik a beadás – és érkezett is. Csak be kellett fejelnem. Számítottam a labdára, így könnyű dolgom volt.
– És arra számít, hogy beverekszi magát a kezdő tizenegybe?
– Hát igen, ez a célom, hogy megragadjak a csapatban. De ha nem vagyok kezdő, akkor is nagyon örülök annak, hogy ebben a remek csapatban futballozhatom, még ha csak csereként is.
– Mi volt ma este a lényeg, emléket állítani Albert Flóriánnak, vagy jól játszani?
– Jó játékkal emléket állítani Albert Flóriánnak.
Király Gábor ugyan csak rövid időt töltött a pályán, de így is jeles naphoz érkezett pályafutása során.
– Tudta előzőleg, hogy 85-szörös válogatott lehet, ha pályára lép?
– Tudtam, mint ahogy azt is, hogy ezzel befogom Puskás Ferencet. Még kimondani is hátborzongató.
– Hátborzongató vagy sem, de immár ön is ugyanúgy 85-szörös válogatott, mint a legendás Száguldó Őrnagy!
– És itt még nem is ér véget a párhuzam!
– Mire gondol?
– Arra, hogy mindketten április elsején születtünk.
– És azt tudja, hogyha Poznanban is pályára lép…
– …akkor utolérem a 86-szoros válogatott Grosics Gyulát.
– Gondol a százas számra?
– Arra még gondolni is idegborzoló.
– Azt a trükköt, amikor a háta mögött dobta ki a labdát, egy komolyabb ellenféllel szemben is megcsinálná?
– Már meg is csináltam. A Chelsea ellen, 0-2-es állásnál. Ilyenkor nem gondolkozik az ember, ez a mozdulat csak úgy jön. És ha jön, akkor mindegy, hogy ki az ellenfél.
