“Egészségügyileg teljesen rendben vagyok, semmi problémám nincs, remélem, még nagyon sokáig így is lesz – nyilatkozta az egykori kiváló védő, aki pályafutása során kizárólag az Újpestben játszott. – Ifistaként kerültem még Újpestre, ebben nagy szerepe volt Dicker Mihálynak, aki akkoriban a klub mindenese volt és elintézte az átigazolásomat. Olyan óriási játékosokkal futballozhattam együtt, mint Nagymarosi, Szűcs és Szusza Feri.”
Várhidi Pál hozzátette, nem is nagyon gondolkodott azon, hogy valaha is máshol folytassa pályafutását:
“Akkoriban előszeretettel keresték meg, akár külföldről is a fiatal játékosokat, de én itt találtam meg a számításomat és szerencsémre sokáig is játszhattam, később pedig edzőként is visszatérhettem Újpestre.”
A kőkemény bekk elmondta, játékosként legnagyobb pillanata a londoni 6-3 volt, amelyen a cserepadon ült:
“Óriási megtiszteltetésnek tartom, hogy az Aranycsapat tagjaként ott lehettem azon a mérkőzésen.”
A londoni 6-3, Várhidi Pállal a kispadon:
Várhidi nem sokkal később a svájci világbajnokságon is részt vett a nemzeti csapattal:
“Ez egy nagyon szomorú dolog, de borzasztó balszerencse is kellett hozzá. Szörnyű volt elveszíteni a németek elleni döntőt.”
Aktív pályafutását követően edzőként is nagy sikereket ért el Várhidi:
“Hét évig voltam Újpesten az első csapat edzője, négy bajnoki cím mellett kétszer voltunk másodikak, egyszer pedig harmadikak, azt hiszem ez magáért beszél.”
A legendás futballista elmondta, továbbra is figyelemmel kíséri az Újpestet, és reménykedik abban, hogy a magyar labdarúgás hamarosan felemelkedik:
“Az lenne a legjobb, ha a fiatalok itthon tudnának maradni, bár megértem, hogy a pénz csábító dolog.”
Születési idő, hely: 1931. november 6., Budapest
Poszt: hátvéd
Válogatottság: 10/0
Klubja játékosként: Újpesti Dózsa (19491965), 285 bajnokin szerepelt
Legjobb eredményei játékosként: világbajnoki ezüstérmes (1954), magyar bajnok (1960), olimpiai bronzérmes (1960)
Legjobb eredményei edzőként: 4-szeres magyar bajnok (1974, 1975, 1978, 1979), BEK-elődöntős (1974)
