A debreceni utánpótlás a közelmúltban már kitermelt válogatott szintű játékosokat, igazi kedvenceket. Bódi Ádám a szezonban két szabadrúgásgóljával két rangadót döntött el, hat pontot hozva a konyhára. Nemcsak amiatt lett a közönség kedvence, hanem lelkes játéka miatt is.
– Ebben az évben robbantál be a magyar élvonalba, a két szabadrúgásgóllal alaposan megnőhetett az önbizalmad…
– Magyarországon nagyon könnyen kerülhetsz reflektorfénybe, de kisebb hullámvölgy esetén hamar rád biggyesztik a nagyképű jelzőt. Természetesen a csapaton belül megvan az egészséges okító szándék, nem hagyják, hogy a fellegekben éljek.
– A Zdenek Scasny-korszak alatt eltávolodtál az első csapattól. Hogy jöttél ki ebből a hullámvölgyből?
– Úgy gondolom, hogy a cseh edző eredménykényszer alatt volt, nem ismerte a fiatalabb játékosokat, ezért úgy döntött, a rutinosabbaknak szavaz bizalmat. Mindemellett edzéseken biztatott, és éreztem, hogy a szeme sarkából figyelemmel kísér. A Ligakupa-meccseken sikerült bizonyítanom neki, attól kezdve számított rám. Nehéz volt elfogadni ezt a folyamatot, de fokozatosan jött vissza az önbizalmam, és úgy érzem, megharcoltam a jelenlegi pozíciómért.
– Pályafutásod alatt mindig középpályásként játszottál?
– Igazából csatárként kezdtem. Először Sándor Csaba edző vette észre, hogy a termetemnél fogva a pálya szélén több hasznára vagyok csapatomnak. Majd egyre többet játszottam a pálya bal oldalán, befelé cselezve jobb szögbe kerülve, sokszor voltam eredményes a korosztályos csapatokban. Azóta is ez a kedvenc posztom.
– Szóvá tetted ezt Kondás Elemérnek, vagy nem úszol szemben az árral?
– Én ott játszom, ahol mondják, ahol számítanak rám. Ez ilyen egyszerű. Egyébként sem vagyok az a típus, aki visszaszól edzőjének, már csak a neveltetésemből fakadóan sem, hiszen szüleim mindketten katonák. Otthon mindig „rend” volt, ebben nőttem fel.
– Egy bajnoki mérkőzés választja el csapatodat attól, hogy veretlenül zárja az őszi szezont. A Honvéd ellen a második félidőben megsérültél. Mekkora sanszod van arra, hogy a hétvégén pályára lépj?
– Valóban összeszedtem egy rúgást a térdemen, mély seb tátong a helyén. Figyelni kell, hogy ne fertőződjön el. Igaz, már megkaptam a megfelelő orvosi kezelést, és jók az esélyeim, hogy ott legyek a Haladás ellen.
– Elkerülhetetlen kérdés, mennél külföldre, ha tehetnéd?
– Most még nem foglalkoztat, a jelenben élek. Nincs bennem görcsös akarás ezzel kapcsolatban, ha kapok ajánlatot, akkor ott, abban a pillanatban majd átgondolom és döntök, addig ezzel nem szeretnék foglalkozni. Egy biztos, a termetem miatt mindenképp szükségem lesz még plusz kilókra, természetesen izomból, hogy megálljam majdan a helyem.
– A DVSC játékosaként mi lenne a legnagyobb álmod?
– Izgalmas lenne idén veretlenül megnyerni a bajnokságot, és pár éven belül az új stadionban, telt ház előtt, Bajnokok Ligája-mérkőzést játszani.
– Egy győztes találat a 90. percben, Bódi-szabadrúgásból?
– Legyen úgy.
