Pár napja a sportnapilap hasábjain arról értekezett a szerző, hogy a másodosztály túl könnyű terep az élvonalból tavasszal kiesett, de oda azonnal visszaigyekvő, 23-szoros bajnok MTK-nak.
„Ezt a cikket jómagam is olvastam, és arra gondoltam, egy kicsit felborítjuk a papírformát szombat délután” – mondta Artner Tamás, a Hidegkuti-stadionban 2-1-re győztes Ajka edzője, amikor szombat este felhívtuk. „Tudtam, amennyiben hagy minket futballozni az MTK, akkor van esélyünk. Futballban ugyanis jók vagyunk.”
Olyannyira, hogy előző héten egy hetest rúgtak a Pálhalmának.
„Az a győzelem önbizalmat kölcsönzött a fiúknak, s mivel az MTK beleesett abba a hibába, hogy egy kicsit lebecsült bennünket, ráadásul csak a saját játékával törődött, s hagyott minket futballozni. Persze az sem ártott, hogy a 30. perctől emberelőnyben játszottunk Hajdú kiállítása miatt, ez tagadhatatlanul megkönnyítette a dolgunkat” – ismerte el Artner.
Az ajkaiak góljait Subicz Gábor és Mihalecz Péter szerezte – érdekesség, hogy mindketten 2008-ban távoztak el a Haladástól, onnan, ahol Artner korábban dolgozott, s ahol a mai napig ő tölti be az utánpótlás-igazgatói tisztet.
„Mihalecz Peti az egyetlen, úgymond, sztárjátékosom, korábban a ZTE-ben és Szombatehelyen is ontotta a gólokat, nem is értem, miért nem NB I-es futballista még most is. Így viszont nálunk remekel. 32 éves korára érett be igazán, amióta Ajkán futballozik, három idényben összesen 50 gólt rúgott. Tavaly és tavalyelőtt is ő volt a gólkirály, 19-19 találattal, most öt góllal ő vezeti a Nyugati csoport listáját” – beszélt a szakvezető a csapat vezéregyéniségéről.
Artner, aki korábban az NB I-ben is edzősködött – s nem tagadja, oda visszavágyik -, dicsérte a második vonal színvonalát.
„Valamilyen szinten nehezebb is az NB II-ben érvényesülni, mint az élvonalban, ugyanis agresszívebbek a csapatok, nagyobb a küzdelem, a hajtás. Egyedül a játékosok kvalitásai emelik az NB I-et a második vonal fölé.
Ami az Ajkát illeti, nekünk nincsenek feljutási terveink, bár most megelőztük az MTK-t. Kiscsapat vagyunk, alig 55 milliós éves költségvetéssel, és ebben már az utánpótlás büdzséje is benne van.
Az élcsapatok jóval több mint százmillióból gazdálkodnak. ezzel mi nem tudunk konkurálni. Hazai meccseinket jó, ha két-háromszázan nézik, nem tartok attól, hogy az MTK legyőzése után bővíteni kellene az ajkai stadion lelátóit…” – ironizált a szakember.
A hosszú buszozás a Hidegkuti-stadiontól Ajkáig módfelett kellemesen telt.
„Természetesen elfogyott egy-két üveg sör, de mikor ünnepeljünk, ha nem most?” – kérdezte Artner, akit Veszprém előtt értünk utol telefonon. „A mi kis csapatunk szerény történetének az egyik legfényesebb diadala az MTK legyőzése, ezzel – ha csak egy napra is – legalább reflektorfénybe kerültünk. De tudjuk, minden csoda három napig tart, sőt, az NB II-ben még addig sem. Újból jönnek a dolgos hétköznapok…”
„Még hogy én sztár lennék?!”
Mihalecz Péter elmosolyodik, amikor arról kérdezzük, hány élvonalbeli meccse volt pályafutása során.
„Erre igazán könnyű válaszolnom, összesen kilenc – feleli az Ajka gólzsákja. – Pedig kanyargós karrierem során megfordultam a ZTE-ben, a Hévízben, Bükön, a Haladásnál kétszer is, Pécsen, s most Ajkán.”
A felvetésre, hogy Artner mester szerint ő lenne az Ajka egyetlen „sztárjátékosa”, még jobban zavarba jön.
„Még hogy én sztár lennék? És hogy az edzőm azt mondta, sokkal többet tudnék segíteni a Zalaegerszegen, mint a jelenlegi csatárok, Meyé és Tököli? Hát ez hízelgő, de Tököli Attila egészen más világ… Nekem nagyon jó Ajkán, itt szeretnék sikereket elérni” –szabadkozik a center.
Aki tulajdonképpen másodállásban szállítja a gólokat futószalagon.
„Zalaegerszegen testnevelő-tanárként dolgozom, annyira megszerettem a munkámat, hogy amikor a nyáron hívott a Siófok, még az élvonalbeli játék lehetősége, az igazi profizmus sem vonzott, és inkább maradtam ebben a kétlaki életformában.
