Nem tolongtak a nézők a Fáy utcában, jó ha 500 néző összegyűlt a lelátón. Való igaz, a Haladás nem a Roma, ám most a szokásosnál is nagyobb szüksége lett volna a segítségre az angyalföldieknek.
A mérkőzés első félideje finoman szólva sem hozott minőségi játékot. Pedig ott volt a kezdőben a rutinos Bárányos Zsolt, aki a héten nyilatkozataival hozta magát és a vezetőket is kellemetlen helyzetbe. Más kérdés, hogy a középpályást egy hátulról történő szabálytalanság miatt érzésünk szerint már a félidő derekán ki kellett volna állítani – sárgát sem kapott érte.
A 14. percben adódott az első valamirevaló helyzet, méghozzá a Haladás előtt: Kenesei vitte el a baloldalon, kicsit kisodródott, majd az oldalhálóba lőtt. Választhatott volna jobb megoldást is.
A 21. percben ismét Kenesei lőhetett, akkor a jobboldalról, nagyon fölé. A 30. percben nagyot kellett védeni Ilizinek, mert Nagy 25 méterről tüzelt. A 37. percben majdnem gólt szerzett a Vasas. Katona végzett el szabadrúgást az oldalvonaltól nem messze, úgy 32 méterre a kaputól, a labda kipattant Rózsáról, de a védők éppen fel tudtak szabadítani.
Az 57. percig kellett várni az első érdemleges eseményre a második félidőben. Bárányos végzett el egy szögletet, a védők által lefejelt labda Korolovszky kezére pattant, de a spori ezúttal sem fújt bele a sípjába, ehelyett továbbot intett.
A 62. percben Katona ért egy kicsit hozzá Irháshoz a 16-oson belül, a szombathelyi játékos elesett, a büntető elmaradt – ez határeset volt. A 74. percben sokadszorra nem értette meg magát Ilizi és a Vasas védelme, Polényi fejelte haza a labdát, majdnem öngól lett a vége.
A 82. percben labdarúgásra emlékeztető jelenetet jegyezhettünk fel: Irhás lőtt lendületből, alig a kapu fölé.
Sajnos nem tudunk mást írni, mint azt, hogy rendkívül gyenge volt a találkozó színvonala, egyik csapat sem érdemelte meg, hogy emelkedjen a forduló előtti pontszáma, amely 0 volt. A szabályok szerint azonban döntetlen esetén egy-egy pontot kapnak a felek.
