A letűnt kor dicsősége

A „,Milliomosok” a bajnokság osztályozójának visszavágóján sem tudták megverni a másodosztályú Belgranót, így a jövő szezont a Primera B Nacionalban tölti a River.

A mérkőzés után az elkeseredett szurkolók hatalmas balhét rendeztek, ami nem csoda, hiszen Argentína második legnépszerűbb klubja története során először mondott búcsút az élvonalnak.

A következő sorokban bemutatjuk többek közt azt, hogy milyen játékosok és edzők fordultak meg a River Plate-ben.

Az egyesületet 1901. május 5-én alapították Buenos Aires Boca nevű negyedében, négy évvel a nagy rivális Boca Juniors létrehozása előtt. A legenda szerint a klub létrehozója matrózokat látott focizni a város folyója, a Rio de la Plata partján fekvő egyik piacon, amelyet The River Plate-nek hívtak és ez a név ihlette meg az alapítót. A „Milliomosok” becenév onnan ered, hogy az 1930-as években megvették a kor legdrágább futballistáját, Bernabé Ferreyrát, és aranyban fizettek érte a Tigre vezetőségének.

A csapat nagyon hamar népszerű lett, az igazi áttörés az 1950-es években jött el. Nagyszerű csatárok alkották a gárdát, az összes River szurkoló kívülről tudja az akkor „Gépezet” becenévre hallgató együttes támadó szekcióját. A Munoz, Morena, Pedernera, Labruna, Loustau kvintett, a szakírók szerint a későbbi holland „totális futball” előfutára volt.

1978-ban az argentin labdarúgó válogatott megnyerte története első VB-címét és a diadalból több akkori River Plate játékos is kivette a részét. Ubaldo Fillol, Mario Kempes, Daniel Passarella, Alberto Tarantini, Leopoldo Luque, Norberto Alonso és Amerigo Gallego Magyarországon is jól csengő nevek, hiszen a dél-amerikaiak a mienkkel játszották első meccsüket az 1978-as „mundiálon”.

Az első igazi nagy nemzetközi sikerre 1986-ig kellett várni a „Milliomosok” szurkolóinak. Amellett, hogy a nemzeti csapat abban az esztendőben elhódította a világbajnoki címet Mexikóban, a Libertadores Kupa is argentin vitrinbe került. A River a kolumbiai America Calit fektette két vállra az oda-visszavágós döntőben. Ekkor már nem tartozott az együtteshez az uruguayi Enzo Francescoli, aki a klub történetének legeredményesebb idegenlégiósa (165 meccs/ 90 gól). A nagy diadal után kezdtek a felnőtt csapatba olyan fiatalok beépülni, mint Gabriel Omar Batistuta, Ariel Ortega, Marcelo Gallardo vagy az 1990-es VB felfedezettje, Claudio Caniggia. A klub leghíresebb kapusa Neri Pumpido, aki az 1986-os világbajnoki címből nagy védéseivel vette ki a részét Mexikóban.

A River otthona az Estadio Monumental, amelyben 1996-ban ünnepelték a szurkolók a játékosokkal együtt a második és mindeddig utolsó Libertadores Kupa diadalt. A stadiont 1978-as VB-re újították fel és az argentin nemzeti tizenegy is itt játssza hazai rangadóit. A hétvégi osztályozó után valószínűleg egy kicsit fel kell majd újítani az 58 ezres befogadóképességű arénát, mert a River hívei székeket törtek össze és a lelátókon randalíroztak, követelve az edző Juan José López és Daniel Passarella klubelnök távozását.