A Premier League három magyarjának – Gera Zoltán és Bogdán Ádám a másik kettő – egyike az aktív pihenés híve: hiába fejeződött be a Leeds United elleni meccsel május 7-én a Championship idénye, és hiába van még hátra csaknem egy teljes hónap a QPR felkészülésének július 7-i kezdetéig, a 19-szeres válogatott középpályás nem sütteti a hasát a rákoshegyi napon.
„Szinte az egész napot nevelőegyesületem, a Grund 1986 FC sporttelepén töltöm, hol a szomszédos konditeremben nyüstölöm a súlyzókat, hol futok, hol spinningezek – mint éppen most -, hol pedig futballozom a srácokkal. Igyekszem, hogy felkészülten vághassak neki az edzéseknek a Loftus Roadon, életem első Premier League-szezonja előtt” – magyarázza a félelmetes lövőerejű, kreatív, de a védekezésben is otthonos középpályás.
A varázslatos Grund
Buzsákynak a Grund 1986 FC több mint nevelőegyesület, maga az otthon. Hiszen a ma már legendásnak számító klubot édesapja, egyszersmind első edzője, idősebb Buzsáky Ákos alapította negyedszázada, s az utóbbi négy évben az ifjabb Buzsáky mintegy százmillió forintot ruházott be angliai keresményéből a létesítménybe. A közelmúltban öt modern öltöző, büfé, közösségi szoba épült a felújítás alatt álló klubépületben, a pályák minősége pedig szó szerint a világszínvonalat képviseli. Buzsákyék úgy tartják, van más út is, mint az idehaza oly népszerűvé vált akadémiai – bentlakásos – képzés.
„Négy éve mégy csak ötven játékosunk volt – ma már hatszáz” – említi büszkén Buzsáky. “Négyéves koruktól foglalkozunk a srácokkal, edzőink tizenkét környékbeli óvodába járnak ki, hiszen már a négyéves lurkóknak is oktatjuk a futball alapelemeit, s tizennyolc éves korukban fejeződik be a képzésük – akkor igazolnak át más egyesületekhez, kapcsolataim révén akár külföldre is. Az idősebbek BLSZ I osztályú felnőtt csapatunkban rúgják a labdát, a kiemelt korosztályos bajnokságokban nem tudjuk indítani legjobbjainkat, nem vállalhatjuk a vidéki utaztatást.”
Azzal, hogy a QPR feljutott a Premier League-be, Ákos élete vágya valósult meg.
„Sajnos, novemberben a jobb térdemet külső porccal operálták, csak februárban tudtam visszatérni a pályára, de tavasszal már rendszeresen játszottam, s edzőnk, Neil Warnock a Watford elleni, a feljutást visszavonhatatlanná tevő mérkőzésen is pályára küldött. Szinte számolom a perceket, alig várom már az idénykezdetet, bár nincs bennem lámpaláz, hiszen FA Kupa-mérkőzéseken – a többi közt – a Chelsea-vel és a Manchester Uniteddel is találkoztunk már, játszottam Nani, Tévez, illetve Lampard, Terry, Ashley Cole ellen. Úgy gondolkodom, hogyha egészséges vagyok, és megfelelő a formám, akkor senkitől és semmitől sem félek” – jegyzi meg tárgyilagosan Buzsáky, akinek a pozitív világszemlélet a jelek szerint beleivódott a vérébe, és Portugáliában, illetve Angliában kellő mennyiségű önbizalmat is szippantott magába.
Nem sajnálták érte a pénzt
Buzsáky volt egyike az első MTK-s fecskéknek, akik annak idején kiröppentek Agárdról, illetve a Hungária körútról – igaz, nem egykönnyen sikerült szárnyra kapnia a tíz éve korszakos tehetségnek tartott fiatalembernek.
„Henk ten Cate edzősége alatt mutatkozhattam be az NB I-ben, 18 évesen remekül ment a játék, sajnos azonban a következő edző, Pölöskey Gábor érájában játszhattam bármilyen jól, csak csereként jutottam szóhoz. Egyre jobban frusztrált, hogy nem kerültem be a csapatba, hiába fordítottunk az én gólommal és gólpasszommal 1-2-ről 3-2-re az akkor fénykorát élő Dunaferr ellen. Így hát hullámvölgybe kerültem, ahonnan nehezen vergődtem ki. Előzőleg megkötöttem az első önálló profi szerződésem az MTK-val, az első idényre 300 ezer, a másodikra 400 ezer, a harmadikra 500 ezer eurós kivásárlási záradék került be a dokumentumba. Végül 2002-ben, húszévesen vitt el a Porto” – idézi fel a nem éppen zökkenőmentes kezdeteket.
Ma már történelem, hogy a Douro-parti városban José Mourinho volt Ákos trénere, s honfitársunk hivatalosan UEFA-kupa-győztesnek számít, hiszen a 2002-2003-as idényben, amikor a „Sárkányok” elnyerték a trófeát, egy mérkőzésen pályára lépett. Aztán 2005-ben eladták Angliába, a Plymouth Argyle csapatának a Championshipbe, ahonnan három év elteltével került a QPR-ba, először kölcsönbe, majd végleg.
„Talán arra vagyok a legbüszkébb, hogy sehová sem ingyen kerültem, mindig fizettek értem, és eddig még egyre többet” – említi Buzsáky. “Az MTK 400 000 euróért adott el Portóba, onnan 350 000 fontért léptem tovább Plymouthba, majd félmillióért a Loftus Roadra. Ez utóbbi tranzakcióra vagyok a legbüszkébb, már csak fél évet kellett volna kibekkelnie a QPR-nak, hogy ingyen megkapjon, hiszen lejárt volna Plymouthban a szerződésem, nekik azonban azonnal kellettem, s nem sajnálták a félmillió fontot.”
Hol a boka, hol a porc
Ki tudja, hol tartana ma már Ákos, ha nincs a 2008-as súlyos bokasérülés, tavaly novemberben pedig a porcműtét – de sajnos a ha-val kezdődő mondatoknak a futballban sincs értelmük. Az viszont biztos, hogyha folyamatosan egészséges, akkor jelenlegi 19 válogatottságának legalább már a dupláját számlálná.
„A válogatottság érzékeny pontom, valahogy nem volt szerencsém, igazán csak a két, a profi Nyugatról érkezett kapitánynál, Lothar Matthäusnál és Erwin Koemannál feküdtem jól. Várhidi Péter kezdetben hallani sem akart rólam, aztán – érdekes módon – a végén én lettem az egyik kedvence. Bozsik Péter be sem tett a csapatba, s eddig még Egervári Sándor sem, persze tény, hogy sokáig sérült voltam az ő kapitánysága alatt” – sorolja Ákos, akiből ennél sokkal többet nem sikerül kipréselni ebben a témakörben, inkább megtartja magának véleményét, ha úgy tetszik, egyfajta önvédelmi reakcióként.
Busztúra Szlovákiába
Persze nem lehet megkerülni a minden magyar labdarúgó számára érzékeny kérdést: vajon bízik-e benne, hogy egyszer Eb-n vagy vb-n pályára léphet.
„Maradjunk a realitás talaján, jelenleg se nekünk áll a zászló. Pedig nincs szó lehetetlen küldetésről, lám, lám, az összes szomszéd országnak sikerült már a közelmúltban, pedig nem hinném, hogy például a szlovén vagy a szlovák futball sokkal magasabb szinten állna, mint a magyar. Tudja, mit csinálnék? Összeszedném a legbefolyásosabb magyar futballvezetőket és edzőket, felültetném őket egy buszra, és kivinném, mondjuk, Szlovákiába, hogy tanulmányozzák, mit csinálnak ott másképpen, jobban. Hátha kisülne belőle valami…” – töpreng Buzsáky.
A Premier League-szereplés viszont maga az örömteli realitás.
„Tele vagyok önmagammal szembeni elvárásokkal, nagyon kíváncsi vagyok, hogyan állom meg a helyem a világ egyik legerősebb bajnokságában. Persze nemcsak önmagamnak, hanem menedzseremnek, Neil Warnocknak is bizonyítanom kell. Warnock bő egy év alatt a kiesőjelöltből a Championship bajnokcsapatát faragta, fantasztikus szakember. Örülök, hogy maradt a csapatnál, mint ahogy én is – egyes ellenkező értelmű híresztelésekkel szemben. Hogy milyen célt tűztem ki magam elé? Legyek stabil tagja a bennmaradást kiharcoló QPR-nek!”
