Ahogy minden válogatott összetartás előtt, így most is fogadkoznak a magyar labdarúgóválogatott tagjai. A telki edzőtáborban honlapunk Dzsudzsák Balázst, Németh Krisztiánt és Tököli Attilát szólaltatta meg.
Németh Krisztián az Olympiakosztól a Volosznak kölcsön adott center az Egervári által említett „kallódó gyerekek” egyike, aki egy év szünet után került vissza a válogatott keretbe.
„Tavaly ilyenkor voltam kerettag legutóbb, igazából nem ért meglepetésként, hogy Sanyi bá’ gondolt rám, de azt tudni kell, hogy hárman kidőltek a sorból. Szeretnék élni a lehetőséggel” – mondta a 22 éves center.
Vajon Németh úgy érzi, a kapitány rá is gondolt, amikor arról beszélt, nem a megfelelő helyre szerződnek fiataljaink?
„Ezen még nem gondolkodtam, semmi más nem érdekel most, mint az, hogy jól futballozzam a luxemburgiak és San Marino ellen. Utána hideg fejjel át tudom, és át is kell gondolnom azt, mit tettem jól, és mit rosszul. Most arra kell figyelnem, hogy éljek a lehetőséggel, és bejátsszam magam a válogatottba. Nehéz meccsek lesznek. A görög bajnokság erős iskola, az Olympiakosz, a Panathinaikosz, az AEK és az Arisz komoly költségvetéssel dolgozó, sztárokat foglalkoztató klub.
Ezek évről évre ott vannak az Európa Liga vagy a BL csoportkörében – a kisebb csapatok azonban nem sokkal jobbak a magyar élegyütteseknél. Többen kérdezték már, vajon a Volosz megnyerné-e a magyar NB I-et, de fogalmam sincs. Az iram erősebb a görög bajnokságban, de hát ez szinte mindegyik európai bajnokságról elmondható. Nekem idén voltak problémáim, de jól érzem magam Görörgországban, további két évre szól a szerződésem az Olympiakoszhoz. Ha kapok rendszeres játéklehetőséget, szeretném kitölteni ezt a két évet” – mondta Németh.
Dzsudzsák Balázs fárasztó szezon végén érkezett a válogatott edzőtáborába. Forr a PSV balszélsője körül a levegő, mindenki a lehetséges kérőkről beszél.
„Amondó vagyok, menjen le ez a két válogatott mérkőzés, egy kicsit feledkezzünk most el arról, hol is folytathatom a pályafutásomat. Egyébként lehet, hogy fárasztó volt az idény, de én nem vagyok fáradt, ezt a válogatott edzői, fizioterapeutái is megerősíthetik, a múlt heti edzésen egy vidám, életerős Dzsudzsák Balázst láthattak. Sajnos, a bajnokság nem jött össze a PSV-vel, de az egyéni sikerek önbizalmat adhatnak nekem. Biztos vagyok benne, hogy két jó mérkőzés lesz – nekem is, és a válogatottnak is” – fogadkozott az egykori debreceni játékos.
Egy parádés Dzsudzsák-kiflire szükségünk lehet Luxemburg ellen is:
Dzsudzsák ott volt szombaton a Wembley-ben a Bajnokok Ligája döntőjén a nézőtéren.
„Egészen más élmény a helyszínről végignézni egy ilyen, szakmai szempontból is kivételes csemegét nyújtó mérkőzést, mint a televízióban. Olyan finomságokra is oda tudtam figyelni, miszerint a Barcelonának bármilyen látványos is a támadójátéka, azért az egész szisztéma a labdavesztés utáni azonnali visszatámadásra, a rendkívül hatékony labdaszerzésre épül. Hihetetlen, hogy mennyire együtt mozog ez a csapat! Azt eddig is tudtuk, hogy a Barça egyeduralkodó a világban, de most egy olyan Manchestert vert meg, amely az utóbbi években rendre ott van a döntőben vagy annak környékén. Élmény nézni Messi játékát, de a többiekét is” – így Dzsudzsák, aki azok közé tartozik, akik mernek nagyot álmodni.
„Egyáltalán nem mondtam le arról, hogy egyszer olyan csapatban futballozzam, amely bejuthat a BL-döntőbe. Nagyon remélem, hogy megadatik nekem, ha nem is ebben a Barcelonában, de hasonló szintű klubban a játék. És hasonló szurkolói tömeg előtt…”
Dzsudzsák egykori eindhoveni játékostársa, Ibrahim Afellay is pályára léphetett szombaton az új Wembley-ben: „Beszélni nem tudtunk egymással, de büszke voltam rá, és arra is, hogy egy csapatban játszottunk. Barátinak ugyan nem mondható a kapcsolatunk, de kimondottan jóban vagyunk, és bízom benne, hogy egyszer nekem is részem lehet hasonló élményben.”
Tököli Attila 35 évesen a támadó szekció, sőt, a csapat veteránja – hétévi szünet után léphet újra pályára a nemzeti tizenegyben.
„Akárhány éves is az ember, ez mindig megtiszteltetés, mármint, hogy figyelembe vesznek a válogatottnál. Különösen így, hogy volt egy hétéves kihagyás… Örülök neki, hogy itt lehetek, és remélem, tudok is segíteni a csapatnak. Most már csalódott lennék, ha nem kerülnék pályára, egyébként biztos vagyok benne, hogy szóhoz jutok.”
Tököli azon labdarúgók közé tartozik, akik számára megszűnik a külvilág, amint belép a gyepre. Ahogy ezt a Kecskemét-Videoton Magyar Kupa-döntőn is tapasztalhattuk.
„Mondhatjuk azt is, hogy igen, megszűnik. Én nagyon szeretek nyerni, minden mérkőzést meg akarok nyerni, ilyenkor semmi más nem létezik számomra. Rettenetesen koncentrálok ilyenkor, ahogy manapság mondják, módosult tudati állapotba kerülök.”
Mint ahogy a kupadöntőn is…
„Ott más volt a helyzet. Nem az volt a fő probléma, hogy Litsingi nem passzolta le nekem a labdát, holott tiszta helyzetben álltam. Nem ez volt a lényeg. Hanem az, hogy én vagyok a csapatkapitány, és ha egy csapatkapitány letolja a játékostársát, akkor az ne válaszoljon vissza olyan tiszteletlenül, ahogy azt Litsingi tette. Szóval, a csapatkapitány tekintélyének megsértéseként éltem meg az esetet, ezért is löktem meg játékostársam vállát. Egy idősebb, ráadásul a kapitányi szalagot viselő játékosnak legyen meg a tisztelete, ha ez nincs meg, akkor már régen rossz. Nem véletlen, hogy utána le is vettem a kapitányi karszalagot” – mondta Tököli, akinek még a következő szezonra is él a szerződése a Kecskemét csapatához.
