A számot előzetesen komoly várakozás előzte meg magyar részről, elsősorban a tavalyi fedettpályás Európa-bajnok Molnár Attila miatt, aki ősz óta a Femke Bolt is edző svájci Laurent Meuwly csoportjába került és a közös munka eredményeként a szezonban sorra futotta az erős eredményeket, július elején pedig a monacói Gyémánt Liga-viadalon 44.47 másodpercre javította saját országos csúcsát.
Formájából kiindulva így egyértelműen éremesélyesként érkezett Birminghambe, de ennek ellenére lemaradt a dobogóról. Pedig Molnár erősen kezdett, sokáig versenyben volt az éremért, de a hajrában kissé görcsössé vált.
„Az utolsó 50 méteren nem akartam ezt eléggé. Az fáj a legjobban, hogy egy edzőtársamtól kaptam ki, és eddig nem volt olyan nap, amikor ne vertem volna meg méterekkel. Ezt úgy is felfoghatom, hogy jó helyen vagyok, mert tud nekem valamit tanítani. Jó versenyző Jonas Phijffers, elhiszi magáról azt, ami lehetetlen, és ő most 300 grammal nehezebb fémet visz haza, mint én” – mondta a verseny után Molnár az M4 Sportnak.
Remélem, ti jobban örültök ennek az eredménynek, mert én azt érzem, én vagyok az első vesztes, ne szépítsük! Az első ember, aki lemarad a buszról, akinek a pontjai nem érik el a felvételi határt. Ez szívás!
Nem a lépés nem jött ki, vagy az időjárás, a bemelegítés volt rossz. Én nem akartam eléggé, szóval most aludjak is rosszul, tanuljam meg, hogy a négyszáznak négyszáznál van vége” – mondta rendkívül önkritikusan a magyar atléta arról, mi volt a gond.
A döntő másik magyarja, Enyingi Patrik 45.36-tal ért célba hetedik helyen.
