Sport

Késely Ajna: Megéreztem, hogy addig lesz az ember jó, amíg használni tudják

Szajki Bálint / 24.hu
Szajki Bálint / 24.hu

Késely Ajna: Megéreztem, hogy addig lesz az ember jó, amíg használni tudják

A BVSC 24 éves úszónőjével a teste jelzéseiről, a sérülése, a teljes leállás megéléséről, 20 éve folyamatosan egymásra rakódó traumákról, testkép- és étkezési zavarról, a folytonos maximalizmus és az önhibáztatás gátépítő képességéről, a valamit valamiértről, továbbá identitásválságról beszélgettünk. Arról, miért érzi azt, hogy az élsportolót azonnal kiköpi a rendszer, ha már nem szolgálja eléggé az érdekeit. Nagyinterjúnkból kiderül az is, hogyha valaki úgy érzi, már élsportolóként nem kell, mit képes adni a társadalomnak? Kicsoda valójában Késely Ajna?

2024-ben két Eb-arany, majd egy sikeresnek mondható párizsi olimpiai szereplés, egy 4×200-as 6. hely után még decemberben úsztál, és 7. lettél 800 gyorson a budapesti rövidpályás vb-n, majd eltűntél…

Eltűntem volna? A karrierem ismeretében nem tűnik hosszú időnek az a pár hónap, amikor az idén nem versenyeztem.

Amibe beleesett a nyári nagymedencés világbajnokság is, amit csak kihagytál. Mi történt veled pontosan?

Az olimpia után huzamosabb ideig iszonyatosan gyengének éreztem magam. Aztán tavaly novemberben, a 2024-es rövidpályás országos bajnokság után övsömöröm lett. Nem is tudtam mi ez, a nagymamám világosított fel, hogy neki többször is volt, mindig akkor jött nála elő, amikor legyengült a szervezete.

Ezzel együtt elkezdett fájni a nyakcsigolyám környéke is. Az övsömör elmúlt, a nyaki fájdalom megmaradt.

Mivel a két nyavalya egy időben jelentkezett, gyanakvóak lettünk, hogy nehogy a nyaki idegpályáknál legyen valami roncsolódás vagy blokk, aminek a rehabilitációja nem egy-két hónapos. Orvostól orvosig jártunk, nézték innen, nézték onnan, olyanokat mondtak, hogy az átlagostól eltérően egyenes a nyakam, és persze van benne porckopás. De hát ez egy tök természetes dolog a mai világban, pláne, ha az ember élsportoló.

Varga Jennifer / 24.hu Késely Ajna ugrik a vízbe a női 200 m gyorsváltón a párizsi olimpián.

Ezalatt edzettél?

Edzettem. Amennyire bírtam. A szakemberek nem tudták pontosan leírni a diagnózist, és mivel nem állapítottak meg semmi olyat – törést, repedést a nyakcsigolyai szakaszon például –, ami miatt muszáj abbahagyni az úszást, ezért rám, pontosabban a fájdalomtűrésemre bízták azt, hogy edzem-e, és ha igen, mennyit. Az áprilisi ob-n még elindultam, viszont, mire elkezdtük volna a világbajnoki felkészülést, már se testileg, se lelkileg nem bírtam elviselni a folytonos fájdalmat.

Nem úsztál feltűnően rossz időket az áprilisi ob-n, sőt. Folytonos fájdalommal hogyan voltál képes erre a teljesítményre?

Rengeteg fájdalomcsillapítóval.

Az jó döntés?

A teljes cikket előfizetőink olvashatják el.
Már csatlakoztál hozzánk? Akkor a folytatáshoz!

Már előfizető vagyok,

Olvasói sztorik