Hullának a szájfény
A Juventus jelenlegi helyzetét nem érdemes pusztán az idei eredmények vagy a mutatott – meglehetősen hitvány – futball szempontjából vizsgálni. Bár ez arra a nyilvánvaló konklúzióra vezet, hogy Tudor semmit nem tudott tenni a Juve gondjainak enyhítéséért, azaz ő maga is a probléma része volt, ugyanakkor azt a képzetet kelti, hogy az elküldése megoldja a gondokat.
A csapat, sőt a klub gondjai azonban ennél sokkal mélyebben gyökereznek, Tudornak pedig az a szerep jutott, mint a madame-nak, ha üresen kong a kupleráj.
Érdemes többet is hátralépni, és lépcsőnként vizsgálni, mi ment félre az öt évvel ezelőtt egy kilenc bajnoki győzelmet, négy Olasz Kupát és két BL-döntőt hozó időszakot lezáró Juventusnál annyira, hogy súlyos, történelmi léptékű válságba került.
Első lépés: Tudor nem ilyen lovat akart!
Ha tény is, hogy a horvát edző nem sokat könnyített a csapatát a mocsárba húzó sziklán, a korábban a Laziónál és a Veronánál is príma munkát végző Tudort lehet és kell is mentegetni.
