A német fővárosban 1978 áprilisában született Franziska mindössze 11 éves volt, amikor 1989-ben leomlott a berlini fal – de ő mindig is azt állította, hogy semmire sem emlékszik az NDK-beli kommunista élettel kapcsolatban. Közben úgy robbant be a sportéletbe, ahogy négy évvel korábban Egerszegi Krisztina tette – annyi különbséggel, hogy nem jutott el az olimpiai bajnoki címig.
Első komoly versenye az 1992-es barcelonai olimpia volt, ahol négy érmet szerzett: ezüstöt 200 gyorson és a 4×100 méteres vegyesváltó tagjaként, bronzot 100 gyorson és a 4×100-as gyorsváltóval.
„Keletnémet származású nő, aki a siker reményét adja azoknak, akik a lerombolt kommunista rendszerben éltek. Ugyanakkor vigaszt nyújt a nyugatnémeteknek, akik gyanakodva fogadták az újraegyesítés gazdasági és társadalmi következményeit. Barcelonában mindkét fél számára hitelesítette Kelet és Nyugat egyesülését. Ő képviseli az újraegyesítés utáni új arcot: sportos, fiatal, jóképű, aranyos, lázadó” – írta róla a New York Times.
