A háromszoros olimpiai bajnok Hosszú Katinka szerint a Széchy Tamás-ügy körüli kommunikáció azt a benyomást keltheti, mintha az elfogadhatatlan viselkedés utólag relativizálható volna a sportszakmai eredmények fényében.
Nemrég egy könyv jelent meg Széchy Tamásról Élet-Mű-Örökség címen, amelyet Hargitay András, Sós Csaba és Tóth Ákos korábbi úszók, úszóedzők írtak. Komoly felháborodás követte a megjelenést, a korábbi válogatott úszó, Batházi Tamás közösségi oldalán nem kevesebbet állított, minthogy elfogadhatatlan, ha egy pedofil ragadozót, aki embereket, sorsokat tett tönkre, példaképként állítanak be.
Széchy egyik korábbi tanítványa, Füzesy Tamás a 24.hu-n arccal és névvel vállalta, mik történtek vele Széchynél. Ahogy fogalmazott,
levetkőztetett, felhúzta rám az úszógatyát, megigazította a péniszemet, és jól végigtapogatott.
Hosszú Katinka már a könyv megjelenése után is kritikus véleményt fogalmazott meg, majd most újabb Facebook-bejegyzéssel jelentkezett, amelyben a többi közt azt írta: a gyermekek védelme nem lehet alku tárgya, épp ezért felelősségteljes párbeszédre van szükség az úszósport jövőjéért.
Hosszú szerint „ha a sportirányítás valóban osztja azt az értékrendet, miszerint erkölcsi minimum a kiskorúak testi-lelki biztonságának garantálása, akkor közösen olyan előremutató megoldásokat lehet kialakítani, amelyek nemcsak a sportélet tisztaságát szolgálják, hanem az érintett áldozatok emberi méltóságát is segítenek helyreállítani”.
Úgy látja, hogy az elmúlt időszakban napvilágot látott beszámolók rendszerszintű problémákra utalnak, nem tekinthetők elszigetelt eseteknek. Pont, hogy arra utalnak, hogy olyan sportági környezetből származnak, amely hosszú éveken keresztül nem adott egyértelmű erkölcsi határokat a viselkedésre vonatkozóan.
Ebben a kontextusban különös jelentőséggel bír, hogy a Magyar Úszószövetség a mai napig példaként tekint arra az edzőre, akinek szakmai munkásságát számos, a közvélemény számára is ismert erkölcsi kérdés árnyékolja be
– olvasható Hosszú Katinka bejegyzésében, aki Wladár Sándor alábbi nyilatkozatát is idézte, miszerint „Széchy Tamás huszonegy éve halott. Nyilván voltak neki is dolgai, de mit akarunk? Ki akarjuk ásni, ledarálni a csontjait, a fogait, a szőrzetét, vagy mit? […] Meg kell tanulnunk, hogy a múltból csak azzal van dolgunk, amit Széchy Tamás a magyar úszósportra örökül hagyott”.
Hosszú Katinka szerint ez „a kijelentés – függetlenül az eredeti szándéktól – kommunikációs szinten olyan benyomást kelthet, mintha az elfogadhatatlan viselkedés utólag relativizálható volna a sportszakmai eredmények fényében”, írja, és megjegyzi, hogy a közbeszéd és a társadalmi normák szempontjából ez rendkívül kockázatos, ugyanis hozzájárulhat egy olyan értékrend kialakulásához, amely nem biztosít elégséges védelmet a fiatal sportolók számára.
Hosszú Katinka szerint a szövetség jelenlegi gyermekvédelmi struktúrája – különös tekintettel a bizottság működésére – több alapvető hiányossággal küzd, és jelenlegi formájában nem képes érdemben ellátni az érintett fiatalok védelmét szolgáló feladatait, így az alábbi javaslatokkal élt a gyermekek védelme érdekében:
- a Széchy Tamásról szóló hivatalos könyv újragondolása a mai társadalmi érzékenység és erkölcsi elvárások figyelembevételével.
- A Széchy Tamás Uszoda elnevezésének felülvizsgálata, ami egyértelmű és előremutató erkölcsi határvonalat húzna, és fontos üzenetet közvetítene a jelenlegi fiatal edzők és sportolók felé.
- A szövetség vezetőinek nyilvános reflexiója az általuk képviselt kommunikációs narratíva hatásairól – akár bocsánatkérés, akár felelősségvállalás formájában.
- Egy független, államilag felügyelt, anonim bejelentői hálózat (whistleblower-rendszer) kialakítása, amely lehetővé teszi, hogy az úszósport minden szereplője biztonságosan, a szövetségen kívül jelenthesse a gyermekeket érintő esetleges visszaéléseket.
Fontos, hogy ez a rendszer a szövetség befolyásán kívüli, de arra kötelező erővel bíró bizottság legyen
– olvasható a bejegyzésben.
Hosszú Katinka szerint a felsorolt intézkedések nem a múlt újraírását, hanem a jövő biztosítását szolgálják, és a sportág hosszú távú hitelessége azon múlik, hogy sikerül-e egyértelműen meghatározni, milyen viselkedés elfogadható és milyen nem.
Mert a hallgatás is üzenet – és nem lehet a jövő alapja
– írta, majd azzal zárta bejegyzését, hogy nyitottan állnak minden szakmai és értékalapú együttműködés mellé, amely a gyermekek biztonságát, a sportág tisztaságát és a társadalmi felelősségvállalást szolgálja.
