Amint arról a múlt héten beszámoltunk, az RK Zagreb férfi kézilabdacsapatánál edzőváltás történt, és a tavaly novemberben szerződtetett Velimir Petkovic távozott a csapat éléről. Bár ritka, hogy egy ilyen váltás után a felek bővebb magyarázatot adjanak, a 68 éves szakember úgy döntött, hogy nyíltan beszél a történtekről.
A klub részéről ugyan azt kommunikálták, hogy a szakítás közös megegyezéssel történt, de Bozidar Jovic vezérigazgató megjegyezte, hogy a háttérben a játékosok körében tapasztalható elégedetlenség állt. Ezt azonban Petkovic kikérte magának.
„Az egész egy Nexe elleni idegenbeli mérkőzésen kezdődött. A félidőben kétgólos hátrányban voltunk. Beléptem az öltözőbe, és Bozidar Jovic már dühösen beszélt a játékosokkal. A tanítványom volt ő is, egy gyerek, akit nyolcéves korától a válogatottságig vezettem. Mindig közel álltunk egymáshoz, ezért odamentem hozzá, és azt mondtam: »Figyelj, Jova, nyugodj meg. Hadd végezzem a dolgomat. Mert nekem az a dolgom, hogy győzelemre vezessem a csapatot. Minden rendben lesz.« Lassan és nyugodtan beszéltem, mint egy pap, mire kiment az öltözőből. Nyilvánvalóan ez volt az első alkalom, hogy egy edző nyíltan megmondta neki, hogy ne avatkozzon bele a dolgába. Végül három góllal megnyertük a meccset.
Ezután nem találkoztunk, de néhányan azt súgták a fülembe, hogy haragszik rám, és azzal fenyegetőzött, hogy elzavar. Azt tanácsolták, hogy simítsam el a dolgokat, de tévesen azt hittem, hogy a régóta fennálló jó kapcsolatunknak köszönhetően minden rendben lesz
– nyilatkozta a Rukometni Zurnalnak.
De ez csak a történet kezdete volt, mert onnantól kezdve folyamatosan azt hallotta innen-onnan, hogy az olimpiai és világbajnok beállós (aki egyébként 2000-2003 között Veszprémben szerepelt) nem bocsátotta meg neki az incidenst. De Petkovic nem tulajdonított ennek különösebb jelentőséget.
„A május 3-i, Nexe elleni hazai mérkőzésen rosszul játszottunk, és csak döntetlent értünk el. Ezzel nem veszett el semmi, ugyanúgy a bajnoki arany fő esélyesei maradtunk. De ekkor Jovic ismét bejött az öltözőbe, ahol rendre intett, mondván, most ő beszél. Elkezdett fenyegetni engem és a játékosokat, szóban Timur Gyibirovra támadt, aki felállt, és szemtől szembe azt felelte, vele senki sem beszélhet így. Le akartam nyugtatni mindenkit, ám Jovic ekkor azt mondta, hogy ne avatkozzak bele, mert ő a felettesem. »Nem a felettesem, hanem az egykori játékosom vagy. És ha van jellemed, akkor rám hallgatsz«, mondtam, mire becsukta az ajtót és kiment.”
„Azt mondtam Jovicnak, hogy egyáltalán nem veszekedtünk, egyszerűen csak megbántottam az egóját az öltözőben” – mondta Petkovic. Hozzátette, szembesítette a vezérigazgatót azzal, hogy tudja, a háta mögött mivel fenyegetik, és megkérdezte, ha ennyire rossz szakembernek tartja, akkor miért kuncsorgott neki annak idején egy hónapon át, hogy meggyőzze a zágrábi munkavállalásról.
„Ekkor homályos választ kaptam, miszerint néhány játékos állítólag elégedetlen. Megkérdeztem, hogy mi lesz a sajtóközlemény tartalma, azt felelték, azt fogják írni, hogy közös megegyezéssel válunk el, és a játékosokat nem keverik bele. A szerződést betartják, megkapom a járandóságomat, és megtarthatom a lakásomat és az autómat.”
Ezek után Petkovic úgy döntött, elfogadja mindezt, és nem nyilatkozik a sajtónak. Aztán otthon olvasta Jovic nyilatkozatát a játékosok állítólagos elégedetlenségéről, és felment benne a pumpa.
Ismétlem, a kirúgás oka nem az eredmények vagy a játékosok voltak, hanem egyetlen ember sértett egója. Sajnálom, hogy így alakult. Jól játszottunk, felébresztettük a zágrábi kézilabda-közönséget, és másfél hónap alatt minden megváltozott. De ilyen az élet…
