Kele János: Mit tegyünk, ha rájövünk, hogy esélyünk sincs megérteni a futballt?

Azon gondolkodom, mi a felelőssége egy futballal meglehetősen sokat foglalkozó (még ha nem is szak)embernek ma Magyarországon, amikor azt olvassa a világ egyik leghíresebb, széles körben elismert szakírójának tollából, hogy „senki nem tud semmit”. Mármint a futballról. Jonathan Wilson úgy érvel, hogy a játék valójában maga a káosz, és bár a ma már széles körben rendelkezésre álló adathalmazoknak köszönhetően többet ismerünk ennek a káosznak a részleteiből, mint korábban bármikor, ez korántsem jelenti azt, hogy akárcsak egy milliméternyivel is közelebb jutottunk volna a nagy egész megértéséhez.

Mi értelme hát futballról írni és beszélni, ha egyszer nem értjük? Mit lehet mondani erről a játékról, ha képtelenek vagyunk közel férkőzni a lényegéhez, a varázsához, ha nem tudjuk megfejteni – a titkot?

Öt és fél évvel ezelőtt éppen a 24.hu-ra írtam meg, hogy idehaza nincs jövője a futballszakírásnak. Meglehet, hogy tévedtem, és nem csak jövője, de jelene sem volt soha – a lényeg azonban nem ez. Sokkal fontosabb lenne azon gondolkodni, mit nevezünk egyáltalán futballszakírásnak, illetve mi a feladata, hol a felelőssége – van-e egyáltalán bárhol? – a futballról szóló nyilvános diskurzusnak.