A botrány 2023 októberében robbant ki, amikor két idősebb Ingebrigtsen fiú, Filip és Henrik fizikai és verbális bántalmazással vádolták meg apjukat.
Ehhez csatlakozott később a klasszis középtávfutó, Tokió 1500-as és Párizs 5000-es bajnoka, Jakob Ingebrigtsen, aki a sajtóban többször is beszélt arról, hogy apja fizikailag bántalmazta, megpofozta, egyszer pedig hasba rúgta. Emellett verbálisan is többször bántalmazta, egyszer állítólag azzal fenyegette, hogy agyonveri.
A jelenleg is zajló perben ő, illetve húga bántalmazásával vádolják az apát. (A lánytestvér nevét nem hozták nyilvánosságra, és mindenhol Jakob Ingebrigtsen kishúgaként hivatkoznak rá. Ennek oka az, hogy a vádemelési időszakban még kiskorú volt, és azt kérte, hogy ebben az összefüggésben ne használják a nevét.)
Csak semmi ellenállás !
A per második, keddi napján Jakob Ingebrigtsen arról beszélt, hogy a neveltetése olyan gépezetté változtatta, amely öröm nélkül dolgozott és próbált sikereket elérni.
A sokévnyi edzés során megsemmisültem, csak egy gép voltam, amely kérésre teljesített
– magyarázta.
„Nem voltam szomorú, de nem is voltam különösebben boldog. Emiatt nehezen engedem magamhoz az embereket, nehezebben tudok megbízni bennük.”
Amikor arról kérdezték, sírt-e valaha, amikor a vádlott állítólag megütötte vagy kiabált vele, határozott nemmel válaszolt.
Ne állj ellen! Ne örülj! Ne szomorkodj! Én így védekeztem.
Ököllel vágta arcon a lányát
A szerdán folytatódó meghallgatás során a sztáratléta ismét nyomásról, félelemről és fizikai erőszakról beszélt. Arról, hogy nem volt más választása, egyszerűen nem hagyhatta abba a futást.
„Ma már úgy érzem, gyerekkoromban manipuláció áldozata lettem, ahol elhittem, amit mondtak. Márpedig ha egész életünkben mondanak valamit, akkor nem látunk más lehetőséget” – válaszolta.
A 18 éves húga a szerdai meghallgatáson ugyancsak fizikai erőszakról beszélt. Emlékei szerint az első eset 2018-ban vagy 2019-ben történt, amikor apjával edzésre tartottak, és már az autópályán jártak, amikor a lány rájött, hogy elfelejtette a pulzusmérőjét.
Aztán mesélt az értelmetlen és kiszámíthatatlan gyerekkori szabályokról.
„Egyszer hazajöttem az iskolából, és az étkezőasztalhoz kellett ülnöm, amíg haza nem ért. Más napokon rendben volt minden, jöhettem a barátokkal.”
Volt, hogy Gjert Ingebrigtsen olyan erővel lökött a lányán, hogy a földre esett. A terror olyan erős volt, hogy gyakran attól is rettegett, hogy megcsörren a telefonja, és az apja szól bele.
