A kalapácsvető Halász Bence nyerte meg a magyar olimpiai csapat nyolcadik érmét Párizsban, miután szépen felépített versenyzéssel második lett az óriásit dobó kanadai, Ethan Katzberg mögött. Halász az elmúlt egy évben kétszer lépett dobókörbe világeseményen úgy, hogy érmet remélt tőle mindenki, és mind a két alkalommal sikerrel abszolválta a kihívást: a budapesti világbajnokságon bronzot, most pedig ezüstöt nyert.
„Teljesen más ez a dobókör, amihez az utóbbi években, vagy edzéseken hozzászoktunk, ebből kifolyólag már a bemelegítéstől kezdve fel kellett építeni ezt a versenyt. Nagyon stabil olimpiai döntőt tudtam bemutatni.
A hőn áhított 80 méter, vagy az edzőm egyéni csúcsa nem lett meg, de az olimpia meg a bajnokságok mégiscsak a címre mennek. Meglett az, ami nagyon sok embernek a vágya volt, remélem, hogy mindenki büszke rám otthon, hiszen ez egy emberes munka volt
– mondta Halász, aki annyit még megjegyzett a dobókör kapcsán, hogy Ethan Katzberg győztes dobását leszámítva a többi próbálkozáson látszott, hogy nem lesnek ma kiemelkedően nagy eredmények.
Hatalmas kő esett le rólam, hallani lehetett, ahogy koppan, pedig itt volt 80 ezer ember a stadionban.
Többször előfordult már velem, hogy elöl voltam, majd az utolsó sorozatokban hátrébb csúsztam. Most az élet felém billentette ezt a dolgot. Ez annak is a visszajelzése, hogy idén milyen mennyiségű és minőségi munkát elvégeztem” – mondta Halász Bence, aki már a jövőbe is tekintett.
Büszke vagyok erre az ezüstéremre, de másnap már történelem kell, hogy legyen.
Hiszen kezdődik a felkészülés a jövő évi világbajnokságra, és azért fogok dolgozni, hogy még fényesebb éremmel térhessek haza” – mondta Halász, aki a magyar zászlót magasba emelve szaladt körbe a stadionban, és amikor erről érdeklődtek nála, elárulta, hogy U16-ban még országos bajnokságot nyert távolugrásban. „Bennem van az igazi atléta” – jegyezte meg viccesen, majd hozzátette, ilyen adrenalin mellett még ő is tudott gyorsan futni.
Elárulta azt is, hogy 82 méteres dobásra készült a verseny előtt, de csak nem akart összejönni. Az első, 77,58 méteres próbálkozása megrémítette, mert látta, hogy a többiek brutális formában vannak. Tudta, hogy az a nyolcba kerülésre az nem lehet elég, úgyhogy kellett még egy dobás, amivel javít is és érvényes is. Arra viszont büszke, hogy felépítetten versenyzett és egyedüliként a mezőnyből minden dobása jó volt.
Olyan volt nekem ez az egész verseny, mint amikor az embernek nem jut eszébe egy szó, de közben ott van a nyelve hegyén. Én is ezt éreztem, hogy valamit tudnék még faragni dobás közben a technikán, akkor meglenne az a 82, de nem sajnálom.
Halász Bence számára igazán különleges volt a nap, ugyanis épp a 27. születésnapján nyerte meg az olimpiai ezüstöt, így duplán volt oka az ünneplésre.
Hoztunk egy kis házit. Remélem elővesszük. Talán nem nagyképűség, ha azt mondom: most én is megérdemlem.
