Egy vereség és egy győzelem után már döntetlenje is van a magyar női kézilabda-válogatottnak a párizsi olimpián, amely ezúttal nem jött ki jól a körömrágós végjátékból és 31-31-et játszott Angolával. A szövetségi kapitány, Golovin Vlagyimir a kézicsarnok interjúzónájában úgy fogalmazott, ha azt nézi, hogyan kezdtük a meccset, akkor veszítettünk egy pontot, ha azt, hogyan alakult a második félidő, akkor inkább nyertünk egyet.
Pedig a 18. percben még öt gól is volt a magyar csapat előnye (12-7), innentől kezdve azonban belement egy rohanós játékba a válogatott, ami láthatóan nem ízlett neki, Angola pedig fordítani tudott. Ugyan a második félidőben kétszer is sikerült vezetni, ez kevésnek bizonyult. Megkérdeztem a kapitánytól, mi történt, mikor az ötgólos előnyt elherdálta a csapat.
„Felelőtlenek voltunk, nem azt csináltuk, amit megbeszéltünk. Második labdaátadásra lőttünk, és hasonlók. Ezek azok a szituációk, amik nincsenek betervezve, és akkor nagyon nehéz visszarendeződni. Készültünk az ellenfélre, ők csak akkor indulnak, ha szereznek labdát, és abban a szakaszban kaptunk vagy négy lerohanás gólt, de nem tudtunk reagálni arra, ami történik. Igazából nálam ez a felelőtlenség a legnagyobb hiba, hogy egy rontás után úgy voltunk vele, az már nem számít, úgyis megtartjuk az előnyt. De ezen a szinten minden hibát megbüntetnek” – mondta a szövetségi kapitány, aki a játékosok lelki állapotáról is ejtett pár szót.
Láttam párat, akinek könnyezett a szeme. De saját magukkal kell foglalkozni, felelős, koncentrált játék kell az utolsó két fordulóban. A mai elveszített egy pont fájó, de alakulhat úgyis, hogy az egyik legfontosabb pontunk lesz.
Az ellenfélről azt mondta, látták rajtuk, hogy nincsenek jó fizikális állapotban, amúgy is jellemző rájuk, hogy fokozatosan veszítenek az erejükből egy tornán. Most a bemelegítésnél sem láttak tőlük gyors mozdulatok, nem volt visszafutások sem az első félidő elején.
Csak amikor megérezték a vérszagot, az adrenalin annyira pumpálta őket, hogy elkezdtek futni, védekezni. Megadtuk nekik azt az esélyt, hogy pontot szerezhetnek és éltek vele.
Klujber Katrin kilenc gólt is dobott a mérkőzésen, a legvégén azonban kihagyott egy hetest. Ugyan lett volna még esély ezután is bedobni a győztes találatot, látszott, hogy az átlövőt nagyon elkeserítette a rontás, elsírta magát a végső dudaszó után. A kapitány róla is beszélt:
Nem mondtam neki még semmit, ilyen a kézilabda. Most ő hagyta ki, de nem ott kezdődtek a bajaink. A játékosok sem gépek, nincs olyan, hogy majd ő biztosan belövi. Benne van az ilyen, de volt még harminc másodpercünk, hogy befejezzük a támadást, ami nem sikerült.
Simon Petra azt mondta, azért tűnhetett úgy, hogy a végén nem merik eldobni a labdát támadásban, mert üres volt a kapujuk, így nem szabadott kapkodniuk. „Nem tudtuk lejátszani az előnyt a végén és ezt sajnálom. Nem szabad sokáig benne maradnunk ebben a mérkőzésben, mint ahogy a győzelemben sem szabadott” – utalt vissza még a brazilok elleni, heroikus győzelemre, amin épp az ő góljával sikerült az utolsó pillanatokban megnyeri a mérkőzést. Simon ezúttal egyszer talált a kapuba.
Vámos Petra csatlakozott a szövetségi kapitányhoz, szerinte sem az utolsó pillanatokon ment el a mérkőzés.
„Az első félidőt magas szinten kezdtük, főleg védekezésben, ebből könnyű lerohanásgólokat tudtunk dobni. A védekezésünk laposodott el aztán, nem voltunk olyan agresszívek, mint az elején, ennek köszönhetően az angolaiak belelendültek, bátran, félelem nélkül játszottak.
Főleg az átlövők és a beállójuk, aki szeretnék kiemelni, pöcizték be neki a labdát és bárkit beforgatott, aki ott volt
– mondta a kétgólos Vámos, aki megjegyezte, a jelek szerint most az éles végjátékok jutnak nekik, nem könnyítik meg ezzel a saját dolgukat. Szerinte, ha végig tudták volna tartani a feszes védekezést, akkor győztek volna.
„Nehéz lenne most azt mondani, hogy nyertünk egy pontot, mert az első félidei elején nyújtott játékunk alapján nem ezt gondolom. A második alapján már igen” – mondta Vámos, aki érzi, hogy több volt ebben a mérkőzésben, de ki kell javítani a hibákat, mert az utolsó két fordulóban sem jönnek könnyű ellenfelek.
Innentől kezdve nyomni kell, ami a csövön kifér, és meglátjuk, hogy mire lesz elég.
Füzi-Tóvizi Petra úgy értékelt az M4-nek, hogy szenvedős és fárasztó mérkőzés volt egy fizikálisan nagyon erős Angola ellen.
Küzdöttünk, meghaltunk, de én most legszívesebben újrakezdeném az egészet. Csalódottságot érzek, noha az egy pont lehet, sokat ér majd. Nyernünk kell a következő meccset és akkor egyenesben vagyunk.
Szöllősi-Schatzl Nadine szerint a bírókra nem lehet panasz, ők rontották el ezt a mérkőzést, amit úgy jellemzett, „jó kis fejbe kólintás volt, hogy a következő meccsen jobban koncentráljunk.”
A magyar válogatott legközelebb csütörtökön 14 órától lép pályára a még pont nélküli Spanyolország ellen, majd szombaton Hollandia ellen zárja a csoportkört.
