Ha van valahol demokrácia a futballban, Pető Péter könyvének lapjain mindenképp. Együtt játszunk Leo Messivel és a zempléni Lekvárral, fújjuk a sípot megyeiben és vébédöntőn Puhl Sándorral, nyírjuk a füvet a hatvani legenda Jani bácsival, és persze szurkolunk teli torokból Srí Lankán, Dunaszerdahelyen és az isten háta mögötti hátsó füvesen, fiatalon, öregen, súlyos betegen vagy épp vakon. Közben pedig elmélkedünk Amartya Sennel, Byung-Chul Hannal és TGM-mel igazságról, hűségről, közösségiségről
– áll ajánlókban A futball soha nem érhet véget című kötet borítóján. Pető Péternek, a 24.hu főszerkesztőjének új kötetét, amely egyúttal az első 24-es könyv is, május 30-án csütörtökön, 18 órakor mutatjuk be a Turbina Kulturális Központban (VIII. kerület, Vajdahunyad utca 4.). A rendezvény mindenki számára ingyenesen, szabadon látogatható.
Az eseményen Nagy József, a 24.hu főmunkatársa kérdezi majd a szerzőt, aki dedikálja is kötetét, amelyet a reigsztráltak harminc százalékos kedvezménnyel vásárolhatnak meg a helyszínen: regisztrálni itt lehet. (Az esemény részletei itt láthatók.)
Nagy József ajánlójában így írt a kötetről: „Ha már húztál magadra mezt, olyat, mint a többiek, és azt érezted, hogy így már mindegy, ki lélegzik a dressz alatt, és ha végre érezni és érteni is akarod, miért rajongsz a futballért, s ha szeretnél rádöbbenni, miért nem ciki szurkolóként élni – akkor itt a kód. És akkor is itt a kód, ha sose húztál mezt, ha sose rajongsz, ha sose szurkolsz, viszont érdekel, hogy az a másik miért rajong és szurkol és veszíti el olykor az eszét. Mindenki másnak meg legyen elég az a motiváció, hogy: olyan gyönyörű ez a szöveg, oly’ balzsamos, igaz és igazságos mondatok laknak benne, hogy én csak mezben olvasom.”
Kele János futballszakíró, a Ziccer podcast házigazdája, a Sport24 állandó szerzője pedig így ajánlotta:
A futball: sűrítmény. Benne van minden, amit magunkról és a világról gondolunk, ahogyan élünk, lelkesedünk, csalódunk, reménykedünk, benne van a haza, a szülőföld, a szüntelen igazságkeresés, a szabadságélmény olthatatlan szomja, nagy traumák és közös katarzisok emlékei, a feldolgozás és a feldolgozhatatlanság egyvelege. A futball a mi lírai énünk, a szűrő, amin keresztül az egész világmindenség tárul elénk – ha hagyjuk. Pető Péter hagyja, sőt írja. Úgy, olyan részletességgel, olyan mámoros élvezettel és gazdagsággal, ahogyan csak kevesen hagyják, és írják.
