Keszthelyi Rita olimpiai bronzérmes, Európa-bajnok, világbajnoki ezüstérmes magyar vízilabdázó elárulta, hogy kiégéssel küzdött 2022-ben.
A női válogatott csapatkapitánya a Sportálnak adott interjút, amelyben elmesélte, hogy mennyire élvezi a spanyolországi életet. A világklasszis pólós 2022 nyarán igazolt a CN Mataróhoz, ahol kiegyensúlyozottabbnak és nyugodtabb életet él.
„Fejben eljutottam arra pontra, amikor úgy éreztem, hogyha nem szerződöm külföldre, akkor teljesen kiégtem volna. Az UVSE-vel sosem volt semmi problémám, és edzeni is mindig szerettem. Nyolc évet játszottam ott, nagyon hálás vagyok a vezetőknek, hogy megértették a döntésemet, és tudom, hogy oda bármikor hazamehetek. Azért igazoltam Spanyolországba, hogy folytathassam a pályafutásomat, hogy ismét örömet leljek abban, amit csinálok, és hogy ismét találjak motivációt a vízilabdában.
A tokiói olimpia után rám szakadt a »hogyan tovább?« érzés, elég stresszes időszak volt az életemben, úgyhogy a külföldi szerződés egyfajta menekülés is volt. Már nem vízilabdáznék, ha nem szerződöm Spanyolországba
– mesélte döntése hátteréről Keszthelyi Rita.
A válogatott kiválósága arról is kifejtette a véleményét, hogy nem tartja magát húzóembernek a nemzeti csapatban, hanem ugyanolyan játékos, mint a többiek. Ha védekezni kell, azt teszi, ha gólokra van szükség, akkor lő, de egyenrangú tagja mindenki a válogatottnak.
„Inkább olyan játékosnak tartom magam, aki stabilitást nyújt a csapatnak. Olykor két-három góllal, máskor nullával, mert agyonvernek a vízben. Ez csapatjáték, mindenkinek megvan a saját feladata – olykor több jut neked, máskor kevesebb. El kell fogadni, hogy vannak olyan meccsek, amikor a szerepem támadásban annyiban merül ki, hogy magamra húzom a védőket, ezáltal lövőhelyzetet teremtek a csapattársaimnak” – mondta Keszthelyi.
„Korábban bennem is sokkal erősebb dolgozott, hogy mindenáron gólt szerezzek, de már érettebb lettem. Senki ne értse félre, ha érzem, hogy megvan a flow, ha érzem, hogy mennek a lövések, akkor simán beleállok a negyedik-ötödik löketbe is, de ha aznap más játszik ilyen ihletett formában, akkor nem jelent gondot háttérbe vonulni. Felesleges terheket már nem akarok magamra pakolni.”
A beszélgetés végén pedig az is kiderült, hogy egyetlen dolog lebeg a pólós szeme előtt a jövőt illetően: a párizsi olimpia.
