Egy héttel a 45. születésnapja előtt Ivo Karlovic egy közösségi oldalon megjelent bejegyzésében hivatalosan is bejelentette, visszavonul az aktív tenisztől. Az utolsó mérkőzését ugyan 2021-ben játszotta, de annyiszor kérdezték, mikor tér vissza, hogy jobbnak látta egyszer és mindenkorra lezárni a témát. Két év és négy hónap telt el azóta, hogy pályára lépett az Indian Wells-i selejtezőben, ahol 6:3, 7:6-ra kikapott az ecuadori Emilio Gomeztől, 2022 októberében pedig már az ATP-ranglistán sem jegyezték, de a hivatalos visszavonulására mostanáig várni kellett.
„Örvendetes, unortodox és hosszú pályafutásom volt, amely rendkívül szerényen kezdődött. Horvátország egészen más ország volt a 80-as, 90-es években, amikor felnőttem, ezért nagyon büszke vagyok az eredményeimre. Szeretnék köszönetet mondani minden edzőnek, aki részt vett és hozzájárult teniszezőként való fejlődésemhez. Nélkületek ez nem jöhetett volna létre. A családom óriási támogatást nyújtott nekem, és nagyon szeretem őket. Köszönet azoknak, akik az évek során rajongóim és támogatóim voltatok, mindannyiótokat szeretlek, remélem még találkozunk.
A tenisz közelében maradok, igyekszem megosztani tudásomat és tapasztalataimat a teniszezők új generációival. Az utazás folytatódik, csak máson lesz a hangsúly
– írta.
Dear fans and friends,
I hope this post finds you all in good spirits and with a strong backhand!
Some of you have noticed that it’s been a while since I played a tournament and still ask me on a daily basis if and when I’ll be returning to the tour. I’m sorry to disappoint,…
— ivo karlovic (@ivokarlovic) February 21, 2024
Csak bombaszerva, semmi más
Ahogy a 24sata.hr portál fogalmazott, minden idők legnagyobb szervakirálya visszavonult. Csendesen, pontosan úgy, ahogy élt és játszott. Pedig élete során gyakran érezhette azt, hogy az egész világ ellene van, főleg a szkeptikusok és az őt támadók miatt, akik azt mondták, soha nem lesz belőle teniszező.
Hatéves koromban kezdtem el teniszezni, és őszintén szólva eleinte nem szerettem, mert nem értettem egyáltalán. De később megszerettem. Megvártam, amíg besötétedik, hogy órákat edzhessek, és néha csak szerváljak
– idézte fel a kezdeteket az 1979. február 28-án született teniszező.
Édesapja otthagyta meteorológusi állását, és kockára tette a karrierjét azért, hogy jobb feltételeket biztosítson fia teniszfejlődéséhez. Ez sokáig úgy tűnt, nem lesz kifizetődő és sokkal inkább egy hiábavaló harc lesz. Gyakran váltottak klubot és edzőt, Ivo az általános iskola elvégzése után levelezőn próbálta folytatni a tanulmányait.
Közben teniszben nem nagyon fejlődött, és annyi bizonyos, nem tűnt tipikus teniszezőnek. Sőt, mondhatni, hogy a megjelenése előtt a tenisz még soha nem látott hozzá hasonlót: egy kissé ügyetlen, 211 centire nőtt óriást, aki a bombaadogatásai mellett szinte csak szerva-röpte játékra volt képes.
Az 1995-ös junior Davis Kupában legyőzte a 15 éves Marat Szafint, de a nagy áttörés nem akart elérkezni. A junior pályafutását úgy fejezte be, hogy mindössze nyolc tornán játszott, egyéniben 2-5, párosban 5-3 volt az összesített győzelem-vereség mérlege.
A legjobb lehetőségnek a gyengébb ázsiai, afrikai és dél-amerikai versenyek ígérkeztek, a hozzáértők például azt javasolták, menjen Indiába. A szövetség nem akart segíteni, így egyedül utazott el, a hozzátartozókat pedig a frász törte ki, mert napokig semmi hírt nem kaptak felőle. Végül egy hét múlva tudott telefonálni, addigra szerzett pénzt egy hívás erejéig.
Wimbledonban jött az áttörés
1999 végén Gilbert Schaller meghívta egy grazi, Nikola Pilic pedig egy müncheni edzőtáborba, de nem vált be egyiknél sem. Bob Brett, aki korábban Goran Ivaniseviccsel és Mario Anciccal is dolgozott, pedig túl nagy név volt, Ivónak pedig nem volt 18 ezer dollárja arra, hogy egy párizsi akadémián képezzék.
Magára maradt, de nem adta fel. Teljesen normálisnak tűnt számára, hogy ha kellett, megjavította a saját cipőit, naponta három-négy órát villamosozott az edzésre oda-vissza, vonaton, buszon, olcsó motelekben, néha állomásokon aludt.
A nagy lehetőség 2003-ban, Wimbledonban jött el számára. Addigra túl volt tíz sikertelen Grand Slam-kvalifikáción, Londonban azonban minden összejött. Három meccset nyert a selejtezőben, majd óriási meglepetésre a világranglista 203. helyezettjeként négy szettben leütötte a pályáról az akkori címvédőt, Lleyton Hewittot.
A 24 éves Karlovic egyszerre világszenzáció lett, az Open-érában addig sohasem fordult elő, hogy az előző évi bajnok az első körben kizúgjon a füves szentélyben.
„Egy héttel korábban láttam játszani Lleytont, nem mutatott semmi különöset, így hittem benne, hogy le tudom győzni. Amikor elkezdődött a meccs, kicsit féltem, de amint jobban játszottam, tényleg elhittem, hogy nyerni tudok. Nagyon élveztem” – emlékezett vissza.
Gyakran nem látta a kiutat
Helyzetére jellemző, hogy edzőjével olyan olcsó szállást találtak Londonban heti 150 fontért, ahol Ivónak a táskákat kellett az ágya elé tennie, hogy meghosszabbítsa. A sajtó felkapta őt, a brit újságírók egyből kiderítették róla, hogy két héttel korábban a London külvárosában rendezett surbitoni Challenger-tornán sportszerűtlen magatartásért 3000 dolláros büntetésért kapott, amit nem tudott kifizetni, hiszen a viadalon mindössze 2500 dollárt keresett.
Még akkor sem lett egyszerűbb az életem, amikor profi teniszező lettem. 24 éves koromig nem kerültem be a top100-ba, gyakran előfordult, hogy nem láttam a kiutat.
Ahhoz, hogy túléljek és nagyobb versenyeken indulva komolyabb pénzt keressek, kisebb horvát, szlovén és német viadalokon kellett játszanom. De megbékéltem azzal, hogy nincs pénzem, azt sem bántam, ha néha a verseny végéig nem maradhattam a hivatalos szállodában. Mindezt csak azért tudtam elviselni, hogy valahogy bejussak a legjobbak közé.”
2005-ben, Queen’s-ben játszhatott először ATP-döntőt, de kikapott az amerikai Andy Roddicktól. 2006 májusában először került be a legjobb ötven közé, 2007-ben, 28 évesen megnyerte első ATP-címét egyesben, Houstonban az argentin Mariano Zabaletát verte.
Pályafutása során egyéniben négy ITF-, hét Challenger- és 8 ATP-tornát nyert, 2005-ben tagja volt a Davis Kupa győztes csapatnak. De Grand Slam-tornán csupán egyszer jutott el negyeddöntőig: 2009-ben, Wimbledonban.
Nagy szívfájdalma, hogy 2008-ban egy gyomorvírus miatt annyira legyengült és belázasodott, hogy nem indulhatott el a pekingi olimpián. Akkor, amikor a játékok előtt néhány nappal, Cincinnatiben pályafutása során egyetlen alkalommal megverte az akkor első számú teniszezőnek számító Roger Federert, és karrierje legjobb, 14. helyezést érte el a világranglistán.
„Hihetetlenek az adogatásai, egyértelműen ez a legjobb szerva a teniszben. Ő az egyetlen játékos, aki ellen adogatáskor meg kell tippelnem, hova kerül a labda” – mondta róla Federer.
Rájött, mi a fontos az életben
A horvát teniszszövetséggel való feszült viszonyt sohasem titkolta, úgy vélte, nem részesült egyenlő bánásmódban a többiekhez viszonyítva, elsősorban anyagilag. Bokasérülése miatt a londoni olimpiát is kihagyta, majd 2013 tavaszán élete legnehezebb pillanatait élte át, amikor vírusos agyhártyagyulladást diagnosztizáltak nála.
Voltak napok, amikor felébredtem és azt gondoltam: jó, hogy még élek. De a fejfájás egyre erősödött, elviselhetetlenné vált. Meg akartam halni, hogy véget érjen a szenvedésem.
A nevemet sem tudtam, azt sem, milyen évet írunk. Amikor később elhagytam a kórházat, más emberré váltam. Rájöttem, mi a fontos az életben. Tudtam, hogy a teniszt szeretem a legjobban.”
Beszédhibája miatt gyakran szégyellte magát, de a közösségi médiában megtalálta a helyét, az emberek pedig megismerhették a humorát.
„A hétköznapi emberek nem értik, hogy maga a beszéd, amely számukra egyszerű, mennyire fárasztó számomra. Sok gondolkodást és erőfeszítést igényel. Előfordul velem, hogy olyan helyzetekben, amikor nyilvánosan kell beszélnem, legszívesebben elmenekülnék. A Twitter lehetővé tette, hogy megmutassam, ki is vagyok valójában.”
19 éve boldog házasságban él feleségével, a kínai-jamaicai származású, amerikai születésű Alsival. Két gyermekük van: lányuk, Jada Valentina és fiuk, Noah.
