A L’Équipe megszólaltatta a csapat kapusedzőjét, a Győri ETO korábbi olimpiai, világ- és Európa-bajnok klasszisát, Amandine Leynaud-t, aki elmesélte, hogy számára az első igazi nagy bummot az a 2003-as vb-arany jelentette, amelyre a magyarok kevésbé emlékeznek szívesen.
Húsz éve ugyanúgy Olivier Krumbholz volt a szövetségi kapitány, és a csapat nagyszerű játékkal menetelt a világbajnoki döntőig. A zágrábi utolsó, napra pontosan 20 éve játszott összecsapáson a közel 7000 szurkoló által hajtott, Mocsai Lajos vezette magyar válogatott volt az ellenfél, amely szenzációsan játszott, és tíz perccel a lefújás előtt még hatgólos előnyben volt.
26-20-nál azonban a franciák megrázták magukat, és ugyan egy perccel a vége előtt még két gól volt az előny, Ferling, majd Görbicz piros lapját nem bírta el a csapat. A franciák 28-28-ra egyenlítve hosszabbításra mentették a finálét, végül 32-29-re nyertek.
Az akkor mindössze 17 éves Leynaud még az idén csőd miatt megszűnt Bourg-de-Péage Drome juniorcsapatában védett, ám a L’quipe érdeklődésére felidézte, mire is emlékszik a történtekből.
„Vasárnap volt, és vonattal tértem vissza Chambérybe, ahol sporttanulmányokat folytattam. Nagyon szomorú voltam, hogy nem tudtam megnézni a döntőt. Akkor még nem lehetett interneten követni, így telefonon tartottam a kapcsolatot a szüleimmel. Tíz perccel a vége előtt azt mondták nekem: «Ennyi volt, kikaptunk.» Azonban ahogy megérkeztem Chambéry állomására, hívtak, és azt mondták lelkesen: «Gyorsan, siess, ez hihetetlen!» A diáktársaimmal stoppoltunk, és rohantunk a kollégiumi szobába, hogy megnézzük a hosszabbítást.
Őrület volt, mindenki sikoltozott. Fantasztikus hangulatban voltunk, ilyen hihetetlen forgatókönyvre nem számítottunk! Remek emlék.
Leynaud szerint az a generáció meghatározó élményt adott neki a folytatást illetően.
„Ők voltak a sportágunk úttörői, velük kezdett profivá válni minden. nekem pedig lehetőségem volt együtt élnem ezzel a generációval és büszke vagyok, hogy részese lehetek a francia válogatott történelmének. Ők nagyon erős értéket közvetítettek, ez az, amit mi mindannyian megpróbálunk továbbvinni.”
„Az a tény, hogy mindig megkérdőjelezed magad, hogy alázatos vagy, fejlődni akarsz, mindig előrelépni – ez a francia csapat erőssége. A mi DNS-ünkben benne van, hogy továbbra is bátor nők legyünk, ez meglátszik a játékunkon, a védekezésünkön.”
Elmesélte, hogy Metzben hat éven át egy csapatban játszhatott Isabelle Wendlinggel, a 2003-as válogatott beállósával.
„Óriási benyomást tett rám. Fantasztikus ember volt, sok alázattal, akitől ihletet meríthettem: csak akkor lehetsz sikeres, ha alázatosan állsz hozzá és egyszerűen önmagad vagy.”