Az elmúlt fél évben 25 kilogrammot fogyott a dán kézilabda sikeredzője, Nikolaj Jacobsen. A szakember hazájában nyilatkozott arról, hogy nem egy bizonyos alak elérésre a célja, hanem azt szerette volna, hogy a pályafutása során összeszedett térd- és Achilles-ínsérülései utáni fájdalmai megszűnjenek.
Nem beszéltem róla, de nagyon régóta szenvedtem. Szinte mindenhol. Amikor annyira rossz volt, nagyjából reggeltől estig az ágyban feküdtem
– idézi a daniasport.hu Jacobsent.
Az 51 éves szakember játékosként a dán és a német élvonalban is megfordult, azonban nem kerülték el a sérülések pályafutása során. De még a közelmúltban is voltak műtétei, 2021-ben porckopás miatt kellett operálni a bal térdét, a jobb térdébe pedig protézist kapott idén tavasszal. Mint mondta, természetesen ezek is segítettek neki, de az is, hogy javult az életminősége, változtatott az étkezésén is.
Három éven keresztül azt éreztem, mintha késsel szurkálnák az Achillesem. Legalábbis ezt éreztem, amikor tettem egy lépést. Alig tudom leírni, néha mennyire fájt.
A két évvel ezelőtti, tokiói olimpiát megelőzően borzasztó volt, még mindig nem tudom, miért, de begyulladt és négy-ötszörösére nőttek az Achilleseim. A fő ok valószínűleg az egészségtelen életmód, a túlzott cukormennyiség és a szervezetemben lévő sok gyulladás volt. Próbáljon meg valaki 25 kilogramm követ egy hátizsákba tenni, és azzal sétálni két évig. Akkor valószínűleg a teste is reagálni fog” – mondta Jacobsen, aki megjegyezte, arról is tudna sokat mesélni, hány sikertelen kísérlete volt a fogyásra.
2017 óta irányítja a dán válogatottat, amellyel három világbajnoki címet és egy olimpiai ezüstöt nyert már. Az első két évben párhuzamosan a Bundesligában szereplő Löwent is edzette (őket két bajnoki és egy kupaaranyig vezette), azonban a német klub csapatorvosa aggódott érte, mert túlhajtotta magát, akadt olyan találkozó, amin annyira rosszul lett, hogy utána kórházba kellett vinni.
2019-ben döntött úgy, hogy lazít a tempón, hazatért, csak a válogatottra koncentrált, illetve tett magának egy ígéretet: tesz valamit az egészségéért. Jött azonban a koronavírus, majd a térdével akadtak gondok, amik visszavetették a próbálkozásait, de a legutóbbi műtétje után úgy döntött, nincs több kifogás. Fogyni kezdett, javult az állapota és már nem kell minden este fájdalomcsillapítót bevennie – igaz, a világesemények idején még használ altatót az elalváshoz.
Családi tragédiák is állnak az életmódváltása mögött. 26 éves volt, amikor hosszan tartó betegség következtében elveszítette édesapját, 14 hónappal később édesanyja is elhunyt. Tavaly ősszel pedig váratlanul az anyósa halt meg, ami ráébresztette, mennyire törékeny is az élet.
Sok fiatal úgy gondolja, hogy az életnek végig tökéletesnek kell lennie, de soha nem lesz az. Az élet néha nehéz, de az a lényeg, hogy minél jobban élvezzük, mert csak egy esélyt kapunk. Az aranyérmek sem tesznek boldoggá, a családom és a gyerekeim igen.
