Figyelmeztetést küld bolgár székszomszédom okosórája: ha továbbra is ilyen hangerőnek tesszük ki magunkat, akkor halláskárosodást szenvedhetünk. Reng az egész sportcsarnok az ütemes dobogástól.
Nehéz leírni a spanyol rg-közönség fanatizmusát. Érezni kell. Reggel kilenckor már 100 decibel fölött van a hangerő: délelőtt 119 volt a csúcs (az egy rockkoncerttel ér fel), este, a hazaiaknál volt az 125 fölött is. Az őrjöngéstől az egész lelátó remeg, beleértve a kommentátoregységeket és az asztalokat. Nem fociközönség ez, de legalább olyan szenvedélyes és olyan hangos: nincs pirotechnika, nincsenek (még) szurkolói dalok, viszont van eszméletlen erejű sikoltozás; fölugorva tombolás, ha egy versenyző elkap egy különösen rizikós dobást, és szó szerint csarnokrengető dobogás, valamint előkerülnek a fülsüketítő gázdudák is. A versenyzők örülnek, ha hallják a saját zenéjük nyitányát.
Mondani sem kell, mindenki imád Spanyolországban versenyezni. Szurkolói szempontból ez a ritmikus gimnasztika Mekkája. Spanyolországban 35 000 igazolt versenyző van, egyéniben és csapatban is rendkívül sikeres tornászokat adtak a sportágnak, és a lelátón ott van a világ legfanatikusabb és leghangosabb szurkolótábora. Ráadásul a tombolás nem csak a hazaiaknak szól: minden tornász óriási ovációt kap, a kedvenceket pedig a tenyerükön hordozzák a spanyolok. A világbajnokságot a gigantikus valenciai expóban tartják, de lehet, az eredeti helyszínnek tervezett (ám időben el nem készült) új szupersportcsarnok is megtelne. A nagy tét – a selejtező első 14, még nem kvalifikált versenyzője kvótát szerez országának a párizsi olimpiára – csak még jobban felpörgeti a szurkolókat.
Ráadásul a hősök itt a közönség között járnak. A sportág legendás kommentátorpárosa, a mikrofontól Valenciában búcsúzó, 16 olimpiáról tudósító Paloma Del Rio és a négyszeres olimpikon (valamint színésznő és sikeres író) Almudena Cid állandó ostrom alatt áll, ha kimerészkedik a médiazónából. Na nem mintha az első napon nem kígyóztak volna az autogramkérők a kommentátorállásnál is… Az Olympic Channel hangja, a brit Olly Hogben megpróbált körbenézni a csarnokban, és lerohanták a közös képet kérők – itt a sportág állandó kommentátorai is sztárstátusban vannak. A klasszis tornászok tapasztalatból tudják, hogy ha felülnek a lelátóra, akkor mágnesként fogják vonzani a drukkereket. Elvégre ez a közönség az, ami a sportág legnagyobb gáláján (Euskalgym) rocksztárként fogadja kedvenceit, és rajongása nem ismer határt, olyannyira, hogy néha testőrökre is szükség van.
Ebben a közegben ajándék minden másfél, a szőnyegen töltött perc. Sok tornász életében nem látott ekkora (és pláne ilyen hangos) tömeget versenyen, és sosem kapott ilyen ovációt. Bizonyos szempontból nem könnyű ennyire felfokozott hangulatban teljesíteni: a tét az olimpiai kvóta, ez önmagában is teher lehet, pláne, ha a megszokott udvarias szurkolás helyett a drukkerek épp lebontják a csarnokot a háttérben.
Ez önmagában minőségjelző, mert ez a szurkolótábor nemcsak hangos, hanem nagyon igényes is, ráadásul nagyon érti a sportágat. A tombolás elismerés: aki elég jó ahhoz, hogy talpra ugrassza a spanyolokat, az joggal reménykedhet szép eredményekben.
A tegnap esti bronzérme után sokat éppenséggel nem pihenő Pigniczki Fanni gyorsan megoldotta fontos feladatát: a karika és a labda után szalaggyakorlatára is 31 pont fölött kapott, ez pedig már a buzogánypontszám nélkül is elég lett volna a párizsi kvótához (a három legjobb eredmény számít a selejtezőben). Wiesner Hanna erős szalaggyakorlattal adta meg magának az esélyt arra, hogy szintén a kvótás helyek környékén legyen. Buzogánnyal mindkét magyar hibázott, ez Pigniczki esetében nem számított, Wiesner esetében viszont megakadályozta a további előrelépést. Pigniczki Fanni a tokiói ciklusban az utolsó lehetőségét ragadta meg az olimpiai kvalifikációra, most már korábban bebiztosította Magyarországnak a helyet. Olyan magabiztosan, hogy tulajdonképpen izgulni sem kellett. Bár lehet, hogy a magyar delegáció nem pont így élte meg a kvalifikációt.
Az esti döntőkön már erősen látszott, hogy holtfáradt minden tornász. A szerdán két aranyat nyert német Darja Varfolomeev könnyedén begyűjtötte a harmadikat is buzogánnyal, majd – ha már belelendült – a negyediket is szalaggal, ezzel kisöpörte az összes első helyet a szerenkénti finálékban. A szalagfináléban Pigniczki Fanni másodikként lépett szőnyegre, 30 pontot kapott gyakorlatára, amivel a 6. helyen zárta a döntőt – és még nem végzett, hiszen egy nap pihenő után a szombati egyéni összetett végjátékban is szőnyegre szólítják.
