Molnár Attila nemrég hatalmas szenzációt okozott azzal, hogy a több mint tízéves országos csúcsot megdöntötte 400 méteres síkfutásban. A budapesti vb első napján a 4×400-as mixváltó tagjaként is már biztató időt futott, majd 400-on tovább javított saját rekordján, 44.84-es idővel futama harmadik helyén ért célba, így továbbjutott az elődöntőbe.
Az újságíróknak a vegyes zónában elmondta, a vb előtt egy nappal még országos csúcsot remélt magától, aztán a szombati futását követően már tisztes helytállást. Így viszont, hogy sikerült a csúcsjavítás, már teljesítette a világbajnokságra kitűzött célját.
Nem tudom szavakba önteni, mennyit jelent a közönség. A bemutatásnál nem érzem egyedül magam, olyan, mintha előnyöm lenne a többiekhez képest, mintha kapnék egy lökést hátulról. Logikailag nincs magyarázata, de a fejemben felszabadít dolgokat, leírhatatlan érzés
– mondta azzal kapcsolatban, milyen hazai pályán versenyezni.
Azzal folytatta, hogy a bemelegítésnél gondosan eltervezi a lépéseket, majd rendkívül fókuszált, amikro a call roomba hívják, onnan szólítják később az atlétákat a pályára.
Majd kimegyek a pályára, a lelátó felrobban és huss, minden kimegy a fejemből. Nincs még ilyen tapasztalatom, ez az első két futásom ilyen körülmények között, és mindkettő jobban sikerült, mint gondoltam. Az utolsó ötven méteren nincs emlékem, képszakadás van. Nem tudom, hogy körbenéztem-e, ott nem én futottam, hanem a nézők
– mondta Molnár, aki pár percig a földön ücsörgött az interjúfolyosón, de mint kiderült, semmi komoly baj nem történt, csak belelépett egy tüskébe, azt kellett kiszedni a lábából. „Nem vagyok az a meghalós típus, nagyon elfáradok, de mindig van annyi lélekjelenlétem, hogy talpon maradok. Biológiailag is jobb, próbálok figyelni rá” – mondta.
Az országos csúcs és a tisztes helytállás is a célja a továbbiakban. Az elődöntője hétfőn 19.33-kor lesz.
Nagyon a határán vagyok annak, amit tudok, és a teljesítőképességemnek.
