Nem tudott olyan ellenállhatatlanul kezdeni a szegedi csapat, mint a finálé első mérkőzésén: a fehérorosz jobbszélső, Vajlupau tíz perc után már három gólnál, a Veszprém pedig 6-2-es vezetésnél járt, így Juan Carlos Pastornak gyorsan ki kellett kérnie első idejét.
5-9-nél még nem nagyon látszott, hogyan tud közelebb kerülni a hazai csapat, de akkor előbb Ligetvári, majd az üres kapu elől óriásit mentő, de pechjére a hatos vonalára lépve felugró Ilic is két percet kapott.
Ez annyira megzavarta a Veszprémet, hogy nem csupán kiengedte a kezéből a vezetést (10-10), de egy 1-7-es szériával 12-10-es hátrányba került. A cserekapus Alilovic is jól védett, így a félidőre 14-12-es hazai előnnyel mentek a csapatok.
A második félidő elején két-háromgólos előny hamar elfogyott, a fáradó szegediek a 40. percben kértek időt (17-17), majd Momir Ilic is magához rendelte csapatát, mert érezte, 20-18-as előnynél fontos lehet egy újabb gól.
Jött is, egy passzív határán akadozó akció végén Vajlupau lőtte el kétségbeesetten a labdát, ami beakadt – Alilovic kezét felemelve jelezte, ez az ő hibája volt (18-21).
Ismét összeesett a Szeged, az utolsó tíz percnek négygólos hátránnyal vágott neki, de nem tudott közelebb kerülni. A meccset végül a Veszprém 31-27-re megnyerte, és története 27. bajnoki címét szerezte meg.
