A székelyföldi Csíkszeredában született 1968. március 7-én. A gyergyói medencében, Orotván, majd a Békás-patak völgyében, a Gyilkos-tó közelében nőtt fel, középiskoláit Gyergyószentmiklóson végezte. A hegymászással tizenhárom éves korában ismerkedett meg, első túrái a Békási-szoros szikláira vezettek, írja portréjában az MTI.
Húszéves volt, amikor édesanyjával és testvérével áttelepültek Magyarországra, az állampolgárságot 1992-ben kapta meg. Sokáig ipari alpinista munkákból élt, és vissza-visszajárt edzeni a Gyergyói-havasokba. Első nagyobb túráján, 1990-ben a Kaukázusban, az 5642 méter magas Elbruszt hódította meg. Néhány éven belül már a volt Szovjetunió területén található mind az öt 7000 méter fölötti hegycsúcson járt, így 1994-ben első és egyetlen magyarként kiérdemelte a Hópárduc címet. 2004 telén felért Afrika legmagasabb csúcsára, az 5895 méter magas Kilimandzsáróra is.
Tagja volt az első Magyar Mount Everest Expedíciónak 1996-ban. Első nyolcezres csúcsát, a Himalájában található, 8126 méter magas Nanga Parbatot 1999 júliusában hódította meg új útvonalon, ráadásul egyedül.
Teljesítményéért megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, az év hegymászója lett, Az év sportolója díjátadón különdíjat kapott.
„Az ember kissé lelassul ilyenkor, nem is igazán emlékszem az első gondolatomra. Talán csak egyszerűen boldog voltam. Miután szétnéztem, egyből újabb gyakorlati problémával találtam szembe magam: sokan voltunk odafenn, viszont oly kevés a csúcson a hely, hogy nem tudtam letenni egyből a hátizsákomat. Egy angol hegymászó szorított az övé mellett lyukat, sikerült lepakolnom. Ezután első dolgom volt rádión megnyugtatni a többieket. Majd én is leültem, levettem az oxigénmaszkomat. Ittam egy kis jeges teát, bekaptam néhány szőlőcukrot, pihentem. Minden másodpercét élveztem a pillanatnak, majd előkotortam a fényképezőgépemet, s próbáltam megörökíteni életem legszebb élményét. Végezetül kitűztem a magyar zászlót” – emlékezett vissza a csúcshódításra a Délmagyarországnak 2003 januárjában.
A sikeres Everest-mászás után Kollár Lajossal és Mécs Lászlóval megszervezte a Magyarok a világ nyolcezresein elnevezésű expedíciósorozatot, céljuk az volt, hogy a világ mind a 14 nyolcezer méternél magasabb hegycsúcsára jusson fel magyar hegymászó. Erőss Zsolt a 14 nyolcezres csúcs közül tízet mászott meg. A Nanga Parbat és a Mount Everest után 2003 júliusában a Gasherbrum II 8035 méteres hegycsúcsát (Klein Dávid, Mécs László, Nedeczky Júlia és Ugyan Anita társaságában), 2006 májusában a 8167 méteres Dhaulagirit, 2007 nyarán a 8068 méter magas Gasherbrum I csúcsot (Ugyan Anita, Csollány Katalin, Sterczer Hilda, Csizmadia Péter, Tarjányi István és a csúcsra néhány nappal korábban első magyarként felérő Mécs László társaságában) és a 8051 méter magas Broad Peaket (Csollány Katalin, Sterczer Hilda, Ugyan Anita társaságában).
2008 májusában meghódította a 8463 méter magas Makalut, itt szerzett lábujjfagyása miatt két ujjpercét amputálni kellett. 2009 májusában feljutott a 8156 (más források szerint 8163) méter magas Manaszlura Barna Dániellel és Szabó Leventével, utóbbi ereszkedés közben életét vesztette. 2011 májusában Gál Lászlóval elérte a Föld negyedik legmagasabb hegycsúcsát, a 8516 méter magas Lhocét, teljesítményének értékét növeli, hogy a csúcsnak már műlábbal vágott neki.
Az alpinistát ugyanis 2010 januárjában a szlovákiai Magas-Tátrában lavinabaleset érte, jobb lábát térdtől lefelé amputálni kellett. A rehabilitáción a megszokottnál sokkal gyorsabban esett át, szeptember végén már újonnan kifejlesztett műlábával vett részt a Cso-Oju expedícióban. A világ hatodik legmagasabb hegyének megmászását a rossz időjárási viszonyok miatt végül nem kísérelhették meg, Erőss Zsolt 7100 méterig jutott.
Gyerekkoromban megtaláltam a célokat, amik életcélokká váltak. Egy ilyen baleset gyökeresen meg tudja változtatni az ember életét és el kell fogadni azt, hogy más életcélokat kell találni.
A balesetem után hívtak vívni is, mert hogy a mozgássérültek körében az nagyon népszerű dolog. Én mentem is volna, ha tolószékbe kényszerülök, de örülök, hogy vissza tudtam térni a saját életcéljaimhoz. Ez nagyon fontos számomra. Utólag azt látom, hogy így könnyebb is azzal, hogy nekem konkrét céljaim és feladataim voltak és vannak, talán egyszerűbb a nehézségeknek megfelelni és felállni egy ilyen helyzetből is” – mondta a balesete és az amputáció utáni időszakról az Új Néplapnak adott interjújában 2011 februárjában.
2012 tavaszán a világ legveszélyesebb hegycsúcsának tartott, 8091 méter magas Annapurna meghódítására indult, de a rossz körülmények miatt 7400 méternél vissza kellett fordulnia, az expedíció egyik tagját, Horváth Tibort ereszkedés közben jéglavina sodorta el.
2013. május 20-án társával, Kiss Péterrel több mint 24 órás menetelés után meghódította a világ harmadik legmagasabb hegycsúcsát, egyben saját tizedik nyolcezresét, a Nepál és India határán álló 8586 méter magas Kancsendzöngát.
2016-ban Klein Dávid első magyarként feljutott az Annapurnára, a 8611 méteres K2-t 2019-ben mászta meg Suhajda Szilárd, így már csak a Sisapangma 8027 méteres főcsúcsán nem járt magyar hegymászó. A K2-t 2005-ben Kollár Lajos vezetésével Erőss Zsolt és csapata is megkísérelte elérni, de az időjárási viszonyok miatt Erőss Zsolt 8350 méterről kénytelen volt visszafordulni.
Erőss Zsolt expedíciófotóiból több tárlatot rendeztek, 2002-ben jelent meg A Békás-szorostól a Mount Everestig című önálló fotóalbuma, illetve egy róla szóló könyv. A balesete utáni felépülését, majd az ezt követő újabb csúcstámadásokat A Hópárduc talpra áll című dokumentumfilm mutatja be. A hegymászó több jótékonysági eseményhez is nevét adta. 2008-ban Gyergyószentmiklós díszpolgára lett, emlékét kopjafa őrzi a többi közt Pilisvörösváron, ahol tíz évig élt. 2013-ban felavatták emléktábláját az erdélyi Békás-szorosban lévő Oltár-kő tetején, az ő nevét vette fel szülővárosa, Csíkszereda sportcsarnoka. Tiszteletére több emlékhelyet és emléktáblát állítottak, ezek egyike a Kancsendzönga csúcs lábánál álló buddhista kolostorban található.
Tavaly mutatták be a Magasságok és mélységek című játékfilmet, amely Erőss Zsolt és felesége, a szintén hegymászó Sterczer Hilda drámáját dolgozza fel.
Kiemelt képünkön Erőss Zsolt a 8516 méter magas Lhoce csúcsán 2011. május 21-én.
