Vasárnap reggeli 9 órakor kezdődött 1971. február 28-án az FTC–HG Koppenhága találkozó a női kézilabda BEK elődöntőjében. Azért kellett ilyen szokatlan időpontban játszani, mert a dánoknak, akik szombat este landoltak Ferihegyen, másnap kora délután a repülőtéren kellett lenniük, hogy elérjék a menetrend szerinti Budapest–Koppenhága járatot.
Emiatt halasztották az eredetileg február 24-re, szerdára kiírt találkozót vasárnapra. A szombat esti érkezés is azért volt, mert aznap délelőtt még dolgoztak az északi lányok-asszonyok, akik nemhogy a legjobb négy között virítottak, de 1965-ben el is nyerték a Bajnokcsapatok Európa Kupáját. A döntőben azt a Bp. Spartacust múlták felül (14-6, 7-10), amelyben négy 1965-ös világbajnok – Balogh Márta, Csenkiné Varga Zsuzsanna, Hajekné Végh Ágnes és Jóna Magda – játszott.
Ditte Poulsen kapus, valamint Anne Christiansen és Lena Nielsen még megmaradt a BEK-győztes csapatból, a hetvenes évek elejének legjobb koppenhágai lövője, Karen Rasmussen viszont nem jöhetett el a magyar fővárosba, mert mandulagyulladása volt. A torokfájás itthon is sokakat fenyegetett, mivel a meccs napjának hajnalán országszerte mínusz 12-13, napközben mínusz 4-10 fokot mértek.
Azért akadtak, akik már reggel fél hét, háromnegyed hét tájban villanyosra vártak. A BEK-találkozó előtt ugyanis 7.30-tól (!) férfi kézilabdameccset rendeztek az FTC és a Vörös Meteor csapata között. A kettős program teljes siker volt, a Játékcsarnok igazgatósága már napokkal korábban közölte, hogy minden jegy elfogyott, a pénztárak vasárnap reggel ki sem nyitnak.
Tekintettel a nagy érdeklődésre, a televízió megváltoztatta műsorát: az úttörő pajtások Hétmérföldes kamera című híradóját áttette délután fél 2-re, és annak eredeti időpontjában, 8.55-től az FTC–HG Koppenhága találkozót adta.
A ferencvárosi arcok is sugároztak, méghozzá az örömtől, mert az FTC az első tizenhárom percben 5-0-ra elhúzott. Majd a tekintélyes előnyt még növelte is, és ugyanúgy hétgólos differenciával (14-7) nyert hazai pályán, mint korábban az SC Leipzig ellen (16-9).
Részlet a Népsport korabeli beszámolójából: „A Slovan kezdett széllel hátban, s ez óriási előnyt jelentett. Többet, mintha tizenhárman játszottak volna a mezőnyben, hiszen a havat vízszintesen hordozó, olykor orkánszerű szél állandóan megfogta a labdát, visszafújta a ferencvárosiak felszabadító rúgásait, telehordta a védők szemét hóval.”
Ezzel együtt a szünetben a Ferencváros vezetett 1-0-ra, majd széllel hátban 3-0-ra győzött a Géczi – Horváth Árpád, Páncsics, Bálint, Vépi – Juhász, Rákosi – Szőke, Branikovits, Albert (Kű), Mucha összetételben futballozó csapat, pedig a Slovan sem kezdőkkel állt ki: szerepelt a Marseille-ből („jönnek a csehszlovákok!”) fájdalmasan jól ismert Karol Jokl, továbbá négy olyan labdarúgó, aki 1976-ban Európa-bajnoki címet nyert: Jozef Capkovic, Jozef Moder, Anton Ondrus, Jan Svehlik.
A rezümé így szólt: „Az előkészületi mérkőzés névtelen hősei a szurkolók voltak. Mit sem törődve a széllel, a hóval, kitartottak.”
Amilyen hidegtől didergett a 2000 néző, olyan meleg volt a kézilabdás visszavágó. Annak 48. percében – figyelem: akkoriban még csak kétszer 25 percet játszottak a felek! – 9-3-ra vezettek a dánok, ráadásul ziccerbe kerültek, de Elekné Rothermel Anna hárított. Ha ez bemegy, az idegenben elért több góllal az északiak álltak volna továbbjutásra, ám végül Csiha Magda góljával 9-4-re alakult az eredmény.
Elek Gyula edző, amennyire megkönnyebbült, olyannyira gondterhelten nyilatkozta Koppenhágában: „A második huszonöt percre úgy emlékszem, mint legrosszabb álmaimra.”
Majd a pozsonyi döntőben az Elekné – Tőkéné, Csiha, Szőkéné, Takácsné, Sterbinszky, Bajcsevné összeállítású együttes 11-9-re kikapott a Szpartak Kijevtől. A finalista játékosok közül Elekné, Sterbinszky Amália, Takácsné Giba Márta és Szőkéné Bognár Erzsébet bronzérmet szerzett az 1971-es, hollandiai világbajnokságon.
Amikor Sterbinszky elhagyta a Fradit
A vb után bomba robbant: a huszonegy éves Sterbinszky bejelentette, hogy „nem kíván többé az FTC-ben játszani”. A Ferencváros nem adta ki legfényesebb csillagát, ezért a magyar kézilabdázás valaha volt legnagyobb egyéniségeinek egyike – a korabeli szabályoknak megfelelően – egy évet kivárt.
Vele az FTC megnyerte az 1971-es, nélküle viszont elvesztette az 1972-es bajnokságot. Az elsőség kérdése az utolsó fordulóban dőlt el. A Ferencváros és a Vasas azonos pontszámmal állt, de a zöld-fehéreknek öttel jobb volt a gólkülönbségük. A záró meccsen azonban csak 12-10-re nyertek Ózdon, míg az angyalföldiek 17-9-re győztek Veszprémben a bronzérmes Bakony Vegyész ellen. A gólkülönbségük így 159-re javult, az FTC-é pedig csupán 158-ra emelkedett.
A ferencvárosiakat már csak azért is dühíthette az aranyérem elherdálása, mert a Vasast mindkétszer legyőzték, két döntetlen mellett egyetlen vereséget szenvedtek, a Bakony Vegyésztől kaptak ki 5-4-re. (A győztes gólt veszprémi létszámhátrány idején lőtte Tóth-Harsányi Borbála.)
Majd, immár Sterbinszkyvel, 1973 és 1982 között sorozatban tízszer hódította el a bajnoki címet. A világklasszis játékos 1973. január 28-án, a Bp. Spartacus elleni Terem Kupa-találkozón (21:12) mutatkozott be a Bujdosó – Vadászné (3 gól), Fleckné Babos Ágnes (7), Babos Márta, Angyal (4), Sterbinszky (5), Hajós (2) összeállítású Vasasban. „Játékán nem látszott meg a hosszú kihagyás” – írták visszatéréséről.
A Terem Kupa az akkori idők nagy találmánya volt, minden fordulóját zsúfolt ház előtt rendezték a Nemzeti Sportcsarnok melletti Játékcsarnokban. A hetvenes évek elején a kézilabda minálunk a szabadtéri sportágak közé tartozott, a bajnokság rendszerint márciusban-áprilisban kezdődött, és októberben ért véget.
Viszont a szövetség vezetői bölcsen kiötlötték, hogy télen se legyen holt szezon, a közönség pedig tódult a jó, meleg Játékcsarnokba. „A női Terem Kupa kézilabdatornáról szóló beszámolóink hétről hétre így kezdődnek: »Telt ház előtt… « Most is dugig volt nézőkkel a Játékcsarnok” – jelentette február 5-én, a körmérkőzéses torna ötödik fordulója után a sportlap.
Majd egy héttel később botrány tört ki. Sterbinszky akkor játszott először a Vasasban az FTC ellen, az angyalföldiek 11:8-ra győztek. A mérkőzés után a ferencvárosi ultrák a parkettra rohantak, köpködni és rugdosni kezdték a piros-kékek kézilabdázóit, s amikor Szőke Lászlóné megpróbálta visszatartani őket, még saját játékosukat is inzultálták. Majd jelentős kárt tettek a környéken parkoló gépkocsikban.
Az FTC legközelebb 1994-ben nyert bajnoki címet. A Vasas ez idő alatt tizenötször vitte el a pálmát, és ötször BEK-finalista volt, 1982-ben elhódította a trófeát. A zöld-fehérek 2002-ben vívták következő BEK-, illetve BL-döntőjüket.
