Próbálok nem a statisztikákra és a karrieremre gondolni
– nyilatkozta a vébédöntő előtt Karabatic, akinek valóban nem nagyon kell tekingetnie sehová.
A pályafutása félelmetes, érmeit meg sem lehet számolni, és még azt is elmondhatja magáról, hogy lábon kihevert egy fogadási botrányt, amely egy másodpercre sem ingatta meg a tekintélyét.
És bár 2019-ben már belengette, hogy a tokiói olimpiát követően visszavonul a válogatottságtól, még az is elképzelhető, hogy jövőre mégis ott lesz a párizsi játékokon.
Az apja volt a példaképe
Karabatic 1984. április 11-én született, egy szerb-horvát családban. Édesapja, Branko az RK Zeleznicar Nis kapusa volt, klubszinten 1978-ban KEK-döntőben játszhatott (de a csapat kikapott a német Gummersbachtól), míg a jugoszláv válogatottban 42-szer szerepelt, de az 1980-as moszkvai olimpiáról lemaradt. Nikola még Nisben, öccse, a négy évvel fiatalabb Luka már Strasbourgban született, ahol apjuk légióskodott.
Nikola nagyon közel áll a szüleihez, gyerekként sok időt töltött apjával és annak barátaival, figyelmesen hallgatta a történeteket és az anekdotákat. „Apám igazi sztár volt, az én példaképem” – nyilatkozta róla.
Strasbourgban kezdett el kézilabdázni, de első komolyabb csapata a Colmar volt, ahonnan – hatéves korából – már maradtak fenn fotók és újságcikkek.
Két év után, 1992-ben a család a fél-franciaországi Frontignanba költözött, ott figyelt fel rá a pár kilométerre fekvő Montpellier-ben dolgozó egyik jó szemű edző. A profik között 17 évesen, 2001. június 23-án, a Nimes elleni Francia Kupa-elődöntőn mutatkozott be, első góljaira a következő idény első, Toulouse elleni bajnokijáig kellett várni.
Sorozatban négyszer volt tagja a francia bajnokcsapatnak, amely a Bajnokok Ligája 2002–2003-as szezonjában szenzációsan szerepelt. A csoportkörben csak egy vereséget szenvedett el a ljubljanai RD Prule 67 csapatától, a negyeddöntőben a horvátországi döntetlen után otthon 34-25-re kiütötte az RK Zagrebet. Az elődöntőben jöhetett a reváns, ugyan a RD Prule 29-27-re megnyerte az odavágót, a franciaországi mérkőzésen a Montpellier nem ismert kegyelmet (29-23) és továbbjutott.
A fináléban az abszolút esélyesnek tartott Portland San Antonio remek játékkal (Karabatic 11 gólja ellenére) 27-19-re győzött Pamplonában. A visszavágón azonban megtörtént a csoda, a franciák 31-19-re nyertek – Karabatic ötször volt eredményes –, és történetük során először megnyerték a Bajnokok Ligáját. Az idényben meglett még a bajnoki cím és a Francia Kupa is, a Grand Slam azonban nem: a Ligakupa fináléját ugyanis 27-23-ra elveszítették a US Créteil ellen.
Zokon vette kedvenc edzője menesztését
Karabatic berobbant a legjobbak közé, nem véletlen, hogy spanyol klubok hívták, ő azonban 2004 decemberében bejelentette, hogy négy évre szóló szerződést írt alá a német THW Kiellel. A döntéshez hozzájárult édesapja, és a kieli edző, Noka Serdarusic barátsága, no meg az a tény, hogy így egy csapatban szerepelhetett gyerekkori bálványával, Stefan Lövgrennel.
A németországi pályafutása egy Flensburg elleni Szuperkupa-győzelemmel (36-34) kezdődött, Nikola bemutatkozásképpen hat góllal járult hozzá a sikerhez. Innentől kezdve a sikerszéria páratlan: sorozatban négyszer nyert bajnoki címet, háromszor Német Kupát és háromszor Szuperkupát.
A döntőben aztán a flensburgi 28-28-as döntetlent egy hazai, 29-27-es siker követett, mindkétszer Karabatic volt csapata legeredményesebbje nyolc, illetve kilenc találattal.
A szép németországi sikersorozatnak az edzőváltás vetett véget: 2008 júniusában a Kiel felbontotta Noka Serdarusic szerződését, amit Karabatic nagyon zokon vett, hiszen a szakemberre szinte második apjaként tekintett. Még az is felmerült, hogyha Serdarusic a Rhein-Neckar Löwenhez szerződik, követi, de mivel az a megállapodás elmaradt, a francia klasszis is ráhúzott még egy évet.
Együtt a család
Döntésében a család is közrejátszott. Egyrészt édesapja a klub vezetésében dolgozott, öccse, Luka pedig 2007-ben – feladva egész sikeresnek tűnő teniszkarrierjét – ugyancsak kézilabdázni kezdett, és 19 évesen, mindössze négy hónap magasabb szintű edzés után már meg is szerezte első gólját a francia élvonalban.
A családom jelenléte sokat számított a döntésemben. Hatalmas dolog minden meccsen Luka öcsém mellett játszani, a szüleim szeme láttára. Mit kívánhatnék még?
– nyilatkozta Nikola.
A Karabatic fivérek tehát egyesültek, a klub pedig szárnyalt: 2010–12 között három bajnoki címet és három Ligakupát nyert, csupán a Francia Kupában akadt kis botlás, mert a 2010-es és 2012-es győzelem között 2011-ben váratlanul elbukta a Chambéry elleni negyeddöntőt.
Felfüggesztett börtön fogadási csalásért
Május 12-én a már bajnok Montpellier a kiesés elől menekülő Cesson Rennes otthonában lépett pályára, és 15-12-es félidő után 31-28-as vereséget szenvedett. Úgy, hogy a friss aranyérmesnél Mladen Bojinovic, Samuel Honrubia, Vid Kavticnik, illetve Luka és Nikola Karabatic nem játszott.
A mérkőzésre azonban meglepően sok fogadást kötöttek közel 80 ezer eurós értékben, amellyel a nyeremény mintegy 200 ezer euróra rúgott. A rendőrség vizsgálatot indított, és nyár végére kiszivárgott a pletyka, hogy egyes játékosok és családtagjaik is fogadtak a mérkőzésre.
Az igazi bomba a 2012. szeptember 30-i, PSG elleni bajnokit követően robbant, amikor a rendőrség kilenc játékost is őrizetbe vett, köztük Karabaticékat. A Montpellier nem sokat teketóriázott, világklasszisok ide vagy oda, a saját csapatuk vereségére fogadó fivéreket kirúgta, így a maradék fél szezont a Pays d’Aix UC csapatánál töltötték (és segítettek a bennmaradásában).
Az ügy évekig húzódott, végül 2015 júliusában a montpellier-i bíróság csalás vádjában bűnösnek talált több játékost. 2017. február 1-jén a montpellier-i fellebbviteli bíróság helybenhagyta az ítéletet:
Nikola nem fellebbezett, a liga és a Francia Kézilabda Szövetség pedig nagy fejcsóválás közepette nevetséges büntetést szabott ki, és hat mérkőzésről eltiltotta a klasszist. Úgy tűnt, a bálvány ledőlhet, főleg, hogy még a legendás Daniel Costantini, a francia válogatottat első két világbajnoki aranyához segítő szakember is negatívan nyilatkozott róla:
Rá kell jönnünk, hogy ezeknek a srácoknak sokkal többet tulajdonítottunk, mint amik valójában. Eddig mindenki Nikola Karabatic intelligenciájáról beszélt, de itt úgy viselkedett, mint egy kis hülyegyerek.
Csak a BL-siker hiányzik Párizsból
Egy ilyen kaliberű játékost azonban nem lehetett csak úgy elnyomni: Nikola Karabatic 2013 júniusában aláírt az FC Barcelonához négy évre. Csak éppen kihívás nem sok volt ebben a kiruccanásban.
A spanyol kézilabda gazdasági válsága miatt a Barca versenytárs nélkül találta magát, és nem elég, hogy 2013–14-ben mindent megnyert otthon, plusz behúzta a klubvébét is, 2014–15-ben mind a hét sorozatban első lett, amelyben elindult. Azaz behúzta a Bajnokok Ligáját is, a döntőben éppen a Veszprémet verve 28-23-ra.
2015 júliusában több hetes tárgyalás után hivatalosan is bejelentették, hogy négy évre átigazolt a Paris Saint-Germainhez. Egyrészt, mert mentora, Noka Serdarusic volt az edző, másrészt a katari pénzből felpumpált klub megszerezte öccsét, Lukát is, ráadásul olyan klasszisokkal játszhatott, mint Mikkel Hansen vagy Thierry Omeyer.
Amióta Párizsban szerepel, csapata mindig bajnok volt, Nikola már 14 aranyéremnél jár, ami francia csúcs (az örökranglista második helyén éppen öccse, Luka áll 12 elsőséggel), nyert a PSG-vel három Ligakupát, három Francia Kupát, ám a nagy álom, a BL-elsőség eddig nem jött össze. Pedig a csapat ötször is bejutott a Final Fourba, de csupán egyszer vívhatott döntőt: 2017-ben az északmacedón Vardar ütötte el a végső diadaltól.
Félelmetes eredménylista
Ami nem mindig ment zökkenőmentesen klubszinten, azt bepótolta a válogatottban. A nemzeti csapatban 2002 októberében mutatkozott be, első nagy nemzetközi tornája a 2003-as világbajnokság lehetett volna, de végül kisebb sérülés miatt nem lépett pályára.
Ami döbbenetes, hogy 2003 óta (még ha nem is játszott akkor), csupán egyetlen nagy tornán nem lehetett ott a benevezett keretben: a 2021-es vébét keresztszalag-szakadás miatt volt kénytelen kihagyni.
Az eredménylistája félelmetes: négy olimpián három aranyat (2008, 2012, 2020) és egy ezüstöt (2016) nyert, négyszer volt világbajnok (2009, 2011, 2015, 2017), nyert vb-ezüstöt (2023) és két vb-bronzot (2005, 2019). Háromszor lett Európa-bajnok (2006, 2010, 2014), kétszer Eb-bronzérmes (2008, 2018).
2019-ben ugyan azt nyilatkozta a L’Equipe-nek, hogy a tokiói olimpia után visszavonul a válogatottságtól, mert gondolnia kell a családjára, a jövőjére, a testére és a karrierjére is, és akkor talán két-három évet még játszhat klubszinten, a mostani vébén is ott volt. És bár sérülésekkel küzdött, még mindig nem jelentette be a visszavonulását. Sőt!
Nincs varázsgömbje
Még mindig szeretnék nyerni és rekordokat dönteni
– nyilatkozta még a vb negyeddöntője előtt a világ legeredményesebb kézilabdázója. Persze már tudja, hogy messze nem úgy játszik, ahogy pályafutása csúcsán tudott, de a több mint 70 érme ellenére számára továbbra is a címek a legszebbek.
„Mindig az utolsó a legkedvesebb. Karrierem során mindig igyekeztem elfelejteni az összes korábbi címet, különben a motivációmat lehúzhatom a vécén. Persze megváltoztak a prioritások az életemben. A család az első, de a kézilabda sok mindent megtanított az életről. És megtanultam, milyen ember akarok lenni.”
Szűk egy éve még azt mondta, hogy az olimpia nem elképzelhetetlen, hiszen mégiscsak Franciaországban, hazai közönség, család és barátok előtt játszhatnának. Ugyanakkor a szerződése a PSG-vel a 2023-as szezon végéig szól, minden más ismeretlen még számára.
Egy ideális világban még mindig formában lennék, jól menne a játék, és a testem kitartana. És ha a testem akarja, akkor meglesz a motiváció is. És akkor miért ne álmodozhatnék a 2024-es olimpiáról? De nem próbálok túl messzire nézni. Csak élvezném az utazást és a kalandot, mert az idő nagyon gyorsan elrepül.
A vasárnapi vb-döntő után a Le Parisien ismét feltette neki a kérdést: ott lesz a párizsi játékokon?
„Nem tudom, nincs varázsgömböm. Csak remélhetem, hogy jövőre is kézilabdázhatok. Először is erre fogok koncentrálni, és a szezon végén figyelembe veszem a fizikai állapotomat, valamint azt, hogy képes lehetek-e még a válogatottságra. Az, hogy ott lehessek az olimpián csak azért lehet, mert a teljesítményemmel kiérdemeltem és jó formában vagyok. Más okból nem.”
