Bő egy hete a négy futam után, január 15-én rendezett hármas döntőbe Új-Zéland, Dánia, illetve Ausztrália került be a SailGP nemzetközi vitorlásverseny 2022-23-as évadának szingapúri futamán. A versenyt végül a Peter Burling vezette új-zélandi egység végzett az első helyen. A célba érkezés után már látszott, hogy nagy vihar közeledik, ezért a szurkolókat evakuálták, csupán a hajókat kellett biztonságba kormányozni, amikor bekövetkezett a baleset: egy villám csapott a Emirates Team New Zealand hajójának árbocába, és miután Martin Kirketerp az egyik merevítő drótkötelet fogta, áramütést szenvedett.
Az olimpiai bajnok dánt a gyors orvosi ellátás érdekében azonnal partra vitték, a legénység hajón tartózkodó többi tagja, a kormányos, Sebastien Schneiter, illetve Manon Audinet és Luke Payne sértetlen maradt.
Szinte sokkot kaptunk, amikor az árboc teteje valósággal felrobbant
– nyilatkozta Schneiter.
A szerencsétlenül járt Kirketerp több vizsgálaton esett át, egy éjszakát megfigyelés miatt kórházban is kellett töltenie. Az orvosok bíznak benne, hogy teljesen felépül. A sportoló a The New Zealand Heraldnak azt mondta, érezte, ahogy a villám a karján át behatolt, és másodpercekbe telt, amíg teste ismét a saját ellenőrzése alá került.
„Tudtam járni, tiszta volt a fejem, szerettem volna visszamenni a többiekhez, és megünnepelni csapatunk valaha volt legjobb eredményét – de az orvosok megtiltották. Most már jól vagyok, ha nem tudnám, mi történt velem, azt mondanám, hogy fizikailag mindenre készen állok.”
Csoda a pekingi olimpián
Kirketerp nagy név a szakmában. Egyrészt, mert apai nagybátyja, Poul Kirketerp 1975-ben, 1976-ban és 1980-ban is világbajnoki aranyat nyert vitorlázásban, másrészt, mert ő maga is sikerrel követte a családi hagyományokat.
Az 1982. július 13-án született Martin Kirketerp a 2008-as nyári olimpián Jonas Warrerrel együtt nyert aranyat a férfi 49-es hajóosztályban. Pedig nem tűntek esélyesnek, hiszen csak négy éve versenyeztek együtt, addigi legjobb eredményük egy világbajnoki nyolcadik hely volt.
Igaz, nem sokkal a pekingi olimpia előtt a hagyományos, 1882 óta minden év június utolsó hetében megtartott vitorlásversenyen (Kieler Woche) a harmadik helyen zártak, ennek ellenére az egész világot meglepte, hogy bár egyetlen futamot sem nyertek Kínában, mégis – köszönhetően az egyenletes versenyzésnek – a hatodik futamtól kezdve nem adták ki kezükből a vezetést.
Egy villám sem állíthatja meg
Az olimpiai bajnok a balesetét követően a Jyllands-Postennek adott interjút. „A villámlás okozta sokk miatt az izmaim annyira megfeszültek, hogy azóta is állandóan lazítanom kell” – magyarázta Kirketerp, miközben épp szaunába készült a rehabilitáció részeként. Szerencsésnek érzi magát, hogy túlélte a történteket, olyannyira, hogy nevetve meg is jegyezte: „Aznap valószínűleg kellett volna vennem egy lottószelvényt”.
Volt már arra példa, hogy villanyszerelés közben addig babrált a vezetékekkel, amíg megcsípte az áram, de az összehasonlíthatatlan volt a hajón átéltekkel. „Megijedtem, szerencsére elég hamar normális lett a szívritmusom. Pedig eleinte vert rendesen, hiszen nem tudhattam, mi fog történni a következő néhány másodpercben. Nem tudtam, hogy megáll-e a szívem, csak feküdtem és vártam. Ez volt a legrosszabb dolog, amit valaha tapasztaltam. Ha eltöri a karját az ember, tudja, mi fog történni: gipszbe teszik és pihentetnie kell. De itt egyáltalán nem volt világos, mi következik.”
Örül, hogy túlélte a balesetet, amely bizonyos mértékben megváltoztatta az életfelfogását, -szemléletét. „Egy ilyen eset mélyen bevésődik az agyadba, átértékelsz mindent, és arra gondolsz, ami a legfontosabb az életben. Nekem a család. Ugyanakkor egy pillanatig sem gondoltam arra, hogy vissza kellene vonulnom.
Nagyon szeretek vitorlázni, ez egy beteljesült álom, és egy villám sem állíthat meg.
Amint alkalma adódott hazatelefonált a feleségének és két gyermekének, akiknek elmondta, villámcsapás érte, de ne aggódjanak, jól érzi magát. „Amióta hazajöttem, az idősebb gyermekem sokkal ragaszkodóbb. Örülök, hogy otthon lehetek.”
A családjának persze a baleset nélkül sem könnyű, hiszen Kirketerp gyakran a világ másik végén versenyzik, bár ha a körülmények engedik, mindennap beszélnek egymással. „Az egyik legnehezebb az volt, amikor áthajóztam az Atlanti-óceánt. Ott nem tudtam velük napi kapcsolatban lenni. Hetente néhányszor e-mailt küldtünk egymásnak, ami azért nagyon különbözik attól, amikor minden nap videóhívást indítunk” – mesélte, megemlítve, hogy eddig már nyolcszor átvitorlázta az óceánt.
Még a baleset miatt sem lassít a tempón, ugyanis megőrül a tétlenségtől. Bele sem tud abba gondolni, hogy csak egy helyben üljön, és álmodozzon. Ha vágyik valamire, akkor azt megteszi. „Szeretek egy csapat tagja lenni, és ez a SailGP-csapat csodálatos. Egy valódi hajtóerő a számomra, hogy versenyezzek.”
Se telefon, se internet
És bár a család fontos a számára, néha szüksége van az igazi magányra. Arra, hogy ne az idő és a távolság legyen az ellenfele, hanem a természetre bízhassa magát. Eddig háromszor hajózott legendás kollégájával, a kétszeres olimpiai bajnok, egyszeres olimpiai bronzérmes, nyolcszoros világ- és háromszoros Európa-bajnok Jesper Bank társaságában Európából Közép-Amerikába. Itt nem a gyorsaság a döntő, egyszerűen csak hagyják, hogy a szél és a hullámok vigyék őket a cél felé. Olyan ez számára, mint egy terápia.
„Sokszor csak állsz az éjszaka közepén a koromsötétben, se telefon, se internet. Ilyenkor mélyebben megismerheted az embereket. Itt nem versenyezni kell, csak biztonságosan eljutni A pontból a B-be, és ez ad némi nyugalmat. Nagyjából három hétre kihúzod magad a konnektorból.”
Addig a pontig még nem jutott el, hogy vegyen egy vitorlást, és a sportot elfelejtve – de legalábbis félretéve – a családdal elhajózzon valahová.
Nem zárom ki, hogy eljön ez a nap. De a vitorlázás különleges sport. Sok évig lehet űzni, ám az biztos, hogy 60 évesen már nem a SailGP-ben versenyzek majd. De hát vannak más hajóosztályok is, nem igaz?!
Az aarhusi napilapban megjelent írást a szerző, Daniel Nörup Agerholm bocsátotta a rendelkezésünkre.
